Miért sírnak, meg panaszkodnak egyes nők, amikor soha semmit nem mondanak el?
Ismerősökről jutott eszembe a kérdés.
Ott is. A nő mindig letagadta, hogy valami baja van, sosem mondta el a férjének, hogy mi bántja stb. Egyik nap meg kifakadt, elhordta mindennek a férjét, hogy milyen érzéketlen, neki ilyen-olyan-amolyan lelki baja van, és hogy milyen tuskó, hogy nem tudja.
Honnan tudná, ha a nő letagadja, és nem mondja el sosem?
De a barátnőm is ilyen. Állandóan nekem panaszkodik, hogy a pasija egy érzéketlen tapló, hogy nem segít neki a lelki bajain. Aztán mikor rákérdeztem, hogy elmondta-e neki, rögtön mondta, hogy dehogy mondta el, minek, majd rájön magától.
És még volt pár ilyen eset.
Az ilyenek miért gondolják azt, hogy a másik automatikusan gondolatolvasó? Miért nem értik meg, hogy néma gyereknek az anyja sem érti a szavát?
Volt veletek ilyen?
En sem szeretek beszelni a gondjaimrol.
Altalaban olyan dolgok nyomasztanak melyekre a ferjem sem tudna megoldast talalni igy nem is terhelem vele.
De ha erzi, hogy valami bant akkor nem fagatozzik csak kedveskedik megnevetett (probal), vagy vacsit, furdott keszit es picit mar is jobb.
Ezeket én sem értem (pedig nő vagyok, csak nem ilyen) vajon elvárják hogy a másik gondolatolvasó legyen? Azt tudom, hogy sok nő hajlamosabb "utalgatni" ahelyett, hogy kinyögné, mit akar vagy mi bántja, vagy csak magában őrlődni, aztán váratlanul kifakadni mint egy gennyes seb de fel nem tudom miért így működnek ezek a nők.
Az egyenes kommunikáció mindent megold (szinte).
Egyrészt sokakat így nevelnek.
Másrészt ha egy nő nyíltan kimondja, hogy mi a baja akkor sok férfi azonnal hisztisnek minősíti. Ezen is érdemes lenne gondolkodni.
Azért, mert ezek valójában egyfajta pszichológiai játszmák. A nem-mond-el-semmit, de-aztán-elhord mindenféle-baromnak neve a gondolatolvasósdi és a pitiztetés.
Igen, volt. Helyre kell tenni, ott, rögtön, amikor elkezdi tenni az agyát: legközelebb mondja el, hogy mi a baja, mert néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Nem az a bunkó ember, aki nem hajlandó gondolatot olvasni, hanem az, aki ezt a játszmát arra használja, hogy a másikat megalázza, bűntudatot keltsen benne és ny--lassa a hátsóját.
Én erre azt szoktam mondani: NŐK
Én ezt nőként mondom, de egyszerűen annyira kiábrándító,hogy a annyi ilyen van. Anyám a tipikus példája. Ha apám kimegy konyhába segíteni, akkor " ne lábatlankodjál már" "menjél már innen" fél óra múlva meg duzzog,hogy miért nem segít neki.
Keresztanyám is hasonló.
Állandóan nyögdécsel, amikor valamit csinál, ha valaki segíteni akar neki, akkor elutasítja, elzavarja, utána meg panaszkodik, kiabál, hogy neki senki nem segít. Amikor meg megmondja valaki, hogy de hát megkérdezték, akkor rávágja, hogy nem megkérdezni kell, hanem automatikusan segíteni.
Ja persze, ha meg vki automatikusan segít, elküldi, kiveszi a kezéből, h neki ne segítsenek.
Undorító, szóval körül vagyok véve ilyen emberekkel. Barátnőmnek is mondtam már, h mondja el a pasijának a bajait, erre rávágta, hogy miért, ha rájön akkor legalább tudom, hogy nem egy érzéketlen idióta. Mondtam, hogy akkor fejezze be nekem is a panaszkodást, mert senki sem gondolatolvasó.
De nem baj, mert ezt "érezni kell".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!