Lelki kérdés, van olyan, hogy az ember akaratlanul mond valami tudatalattit, aminek az ellenkezőjén van?

Ugye vannak ezek a tudatalatti dolgok.

Egyszer, mikor iskolámban verekedés volt, sarokbaszorítottak, és látszott, hogy nagyon nem tudok mit csinálni, megfigyeltem, hogy a bal kezem egyszercsak "ellendült" bele a srác arcába. Én nem akartam ütni, magától történt!!

Máskor, egy lány nem akart tőlem többet, de meghatódott. És nem "nemet" mondott, hanem kitérőket "most tényleg senki sem kell"... ilyenek. Mondom, ne csináljuk ezt, nyirjuk ki a reményt, mondd ki egyértelműen. "Nem, a remény hal meg utoljára". Mondjuk sokat csalódott a pasikban, de nekem igy úgy tűnt, mintha nem akarná elvágni a szálat, és tudat alatt igent mondana.

De a kérdés nem is ez, csak... szerintetek van ilyen? Akaratlanul, egy pillanat erejéig mást mondtok-csináltok, mint amit amúgy állítotok, mert legbelül úgy gondoljátok helyesnek?