A nők szeretnek érzelmes filmeket nézni, hogy sírhassanak?

most megérdemlem a lepontozást, de szerintem az ilyen lányok/nők, akik feltűnően hangoztatják a sok sírást meg az érzelmeket, pont a filmekkel próbálják a felszínességüket pótolni, mintha abból tanulnák meg, hogyan is kell érezni. meg viselkedni. meg úgy mindent a filmekből vesznek. mások életén sírni nem egyenlő azzal, amikor valaki a saját gondjaitól akad ki.

a másik pedig, szerintem egy anyától nem érzelemkitöréseket várunk el, hanem egy erős, de megnyugtató személyiséget, aki mindig képes mosolyogni és segíteni, és nem tétlenül sirdogál, ha baj van. vagyis én nem tudom hogy kezelném, ha valami hatalmas szerelmi tragédiával odaállítanék az édesanyám elé, és a végén ő sírna jobban ahelyett, hogy megnyugtatna. kicsit furán jönne ki.

18/l

A 11-es általánosít és ostobaságot ír, te pedig, kedves kérdező, szociopatának tűnsz, aki most pottyant ide.

Nézz utána a good cry kifejezésnek. A sírással stresszhormonok csökkenek a testben.

Boldog sírás az az, amikor röhögsz és kicsordul a könnyed. Ez olyan sírás, ami jólesik. Mondjuk meghalt valakid, nem tudod magadban feldolgozni, látsz egy szomorú filmet, és a film miatt sírsz, de beleveszed az életedet is, és a végén már amiatt sírsz, és elkezded feldolgozni a veszteségedet.

Pl. én tegnap direkt megsirattam magam. Már egy-két napja éreztem, hogy érik. Ez úgy történik, hogy kisebb-nagyobb sérelmek érnek az életem során. Ezért nem fogok ötpercenként könnyekbe kitörni, hanem beteszem egy "raktárba". Aztán mikor érzem, hogy ez a raktár megtelt, akkor megsiratom magam, és utána minden könnyebb és tisztább. Ha tegnap este nem sírok, lehet, hogy ma az áruház közepén roskadok össze bömbölve valami piti dolog miatt, mondjuk, hogy nekem jöttek.

Ott a bajod, hogy logikát keresel az érzelmekben.

Én nőként utálok sírni, szerencsére nem sokszor van rá okom. Azért meg pláne nem nézek ilyen érzelmes filmeket, hogy sírjak.

De a környezetemben sincsenek ilyen nők, akik direkt azért néznek érzelmes filmeket, hogy sírhassanak.

Persze nem vagyok "jégkirálynő", mert, ha olyan a hangulatom még egy játszó kismacskára is bekönnyezem. :DD

Szerintem kicsit rossz a dolog megközelítése. Előfordul olyan is, hogy valaki direkt meg akarja sirattatni magát (mint ahogy előttem már írta egy hozzászóló), de az esetek nagy részében (legalábbis nálam és az ismerőseimnél) a sírás nem a cél, hanem csak egy eszköz kb. Tehát nem azért nézek meg, és lelkendezem egy filmen hogy sírjak, hanem hogy a filmet átéljem, és ennek adott esetben velejárója, hogy sírok rajta.

És amikor én a barátnőimnek lelkendezem, hogy "úgy bőgtem ezen a filmen..." akkor ezzel nem azt mondom, hogy jaj de imádok sírni, hanem hogy az a film, amit megnéztem volt olyan jó film, tudott olyan hangulatot kelteni, tudott olyan történetet bemutatni, ami teljesen magával ragadott annyira, hogy még bőgtem is rajta, mert mint mondtam, erre nálam csak jó filmek képesek.