Miért divat ma bunkónak lenni? Mást sem látni a nagyvilágban, a bunkóság és taplóság fő helye pedig a Pesten Hallottam csoport.

Mert a paranoia van jelen a napjainkban, sok agyatlan emberke beleképzeli a hétköznapi problémáit bármilyen élethelyzetbe, és arctalanul hozzászól ahhoz, amiben nem is érintett.

Tipikus példája ez az oldal, ahol elnyomott kisemberek, asszony által bántalmazott, nőlelkű, érzékeny öregurak, adhatják ki magukból az állatot.

De ha az utcán összetalálkozol vele, és beszélgetsz vele, csak annyit veszel észre, hogy egy gátlásos, jelentősen visszafojtott kis tojással beszélsz.

Bunkónak lenni nem divat, annak jó, aki szeretethiányos.

Mai nyugati civilizációnkban sajnos az embereket túlnyomó többsége szenved ettől. És aztán ítélkeznek, negatívkodnak, hogy ezáltal energiához jussanak.

Ez az energiavámpírság egyik formája.

Aki szereti saját magát, akinek van energiája (az igazi szeretet feltétel nélküli) az nem ítélkezik, nem minősít, nem szorul mások energiájára, nem akarja azt megcsapolni.

A másik dolog meg, amit tehetünk, hogy elvonatkoztatunk ettől. Legyünk magunkkal rendben, ha valaki bunkó és ezt élvezi, az csak az ő fejében van. A világ dolgait (és az embereket) nem tudjuk megváltoztatni, de azt, hogy hogy viszonyulunk, azt igen.

Mindenkit el kell fogadni olyannak, amilyen. Ha valaki lehúz energia szempontjából, akkor attól határolódjunk el.

Egyedül nem lehet veszekedni, ha valaki elkezd csipegetni és mi csak mosolygunk, kiegyensúlyozottak maradunk, a veszekedés elmarad.

Ne függjünk senki véleményétől se. Aki bunkózik az saját magát nem szereti, nincs rendben magával. Én inkább sajnálni szoktam őket, de nem mindenkin lehet segíteni. (de az összes kötekedés, bunkózás energiahiányra vezethető vissza)

Ha a rejtélyes energiafogalmat kivesszük a képletből, akkor is ül a dolog. Az ember egészen kicsi korától kezdve a negatív és pozitív visszajelzésekből építkezik. Van, aki alig kap pozitívat, mellé negatívat bőven. Ezzel számára teljesen megszokott dolog lesz negatívan reflektálni másokra, miközben tudtán kívül is éhezi és szomjazza a pozitív megerősítést. Ebben a súlyos önámítás nagy "segítségére" lesz: ha a másik ember nem válaszol a valamelyik kellemetlenkedésére, már úgy tekinti, hogy ő nyert, neki van igaza, stb. Ha pedig a másik bosszankodik, vagy akár magából kikelve üvöltözni kezd a s#?ggfejjel, akkor a változatosság kedvéért szintén mélyen hisz abban, hogy csodálatos emberismerőként a legjobb húrokat pendítette meg, tehát akkor nyert és igaza van, meg ilyesmi. Kábé erre korlátozódik a kommunikációja. Van, akinek csak közönség előtt kerül elő ez a sarokba szorult majom jellegű viselkedés, amivel a majom támadásra reagál, a tanácstalan lelkű ember pedig mindenre, amit kicsit is támadásnak érzékel lesújtó nézetei szűrőjén keresztül.

Elég nagy hányaduk felébred magától valamikor, és kellő tisztelettel és óvatossággal segíthetünk közelebb sodródni őket ehhez a ponthoz. Másért nem nagyon van értelme mélyebb interakciókba bonyolódni velük. Viszonylag sikeres a stratégiájuk a gyakorlatban, ők meg egyenesen győztes alkatnak élik meg magukat egy kegyetlen világban. Óvatosnak kell lenni persze, hatalmas és mély belső feszültségek lehetnek a háttérben. Ha nagyon nem lát rá valaki ezekre a belső folyamatokra (például mert nem volt neki hasonló soha), akkor elég ártalmas is lehet súlyos, nyilvánvaló igazságokkal letaglózni a szerencsétlent. Néha nem árt, ha kimondottan jó futó és önvédelemből is komoly szinten áll a segítőkész emberke akkor is, ha egyébként rálát, volt ő is ilyen, többeknek segített szó szerint magukhoz térni, ésatöbbi. Tényleg van ott belül feszkó bőven, nagyon finoman illik bolygatni és nagyon nem kell azonnali megértést várni. Inkább az önismeret iránti érdeklődést felkeltve várható látványos eredmény, és ezután lehetsz akár jól kimunkált tudású "önismeret magántanár", lehetőleg teljesen észrevétlenül.

Sokszor az is van, hogy nem nagyon tudják, milyen étrenden kellene lennie egy embernek, vagy csak nem érdekli őket, hogy rendes kajákat pakoljanak magukba, lehetőleg rendszeresen. Rengeteg hangulatzavar oka lehet krónikus hiánybetegség. Sokszor még a folyadékbevitelük is nagyon alacsony, ez minden emlősnél jelentősen növeli az ingerlékenységet. Aztán tényleg csak odapörköl válogatás nélkül bárkinek, mert szerinte ő megteheti.

Elkerülni összehasonlíthatatlanul egyszerűbb a savanyú fajtájukat. Többnyire tényleg maguktól feszülnek addig a pontig, míg kénytelenek belátni, hogy üres a szeretettank és hogy nagyon nem így kell feltölteni. Nem éri meg siettetni egy ilyen súlyos katarzist.