Akik kiakadnak azon, hogy nem köszönsz nem nekik, és balhét rendeznek, azokkal mi a baj? Nincs nagyobb bajuk?

Be van építve a fejükbe egy rendszer amely rendszert követik végtelenül. Ez a rendszer az ő személyiségük, és ezen személyiséget kőkeményre szilárdítottak, így a legkisebb oda nem illő elemtől már borul a bili, mert a személyiség, egó nem szereti a változásokat. Ez mint illem van beléjük nevelve, hogy köszönés, oda-vissza és ha ez nem valósul meg úgy igazából kétségbe esnek, mert a nem megszokott sémát tapasztalják. Félelem lesz urrá rajtuk, hogy az új helyzetben máshogy kell viselkedni, ami viselkedést lehet a többi ember nem tolerálja, és kiközösítik, vagy bármi amitől félhet. Kényelmes emberek ezek, akik az élet helyett ami a változás inkább a biztos sémákat választják. A kényelem maga a halál. Néha kell, de ebben "élni" az gáz. És az emberiség szép része tengeti így az életét.

Nem tudom, engem is felbosszant, ha ránézek valakire, köszönök neki, és csak néz rám bambán, még a száját se mozdítja. Számomra nagyon alap, hogy ha köszönnek visszaköszönök, ha ismerek valakit köszönök, ha bemegyek valahova köszönök, ha kimegyek valahonnan köszönök. Ilyenkor azért nem várom el, hogy 20 ember egyszerre csak rám figyeljen és köszöngessen, de ha valaki szemébe nézek, ráköszönök, és észre is veszi ezt, akkor nagy bunkóság nem köszönni vissza.