Mi bajotok van az emosokkal?

Az, hogy ostobaság amit csinálnak.

Depressziósoknak mutatják magukat, mintha az valami király dolog lenne. Nem. Az egy súlyos betegség.

Vannak a divatemosok akik leginkább egy depis bohócra hasonlítanak, rajtuk csak röhögök, és vannak akiknek teljesen elborult az agyuk és vagdossák magukat azokat, már sajnálni se tudom, mert mi a jó abban, ha önkezűleg fájdalmat okozol magadnak?? Miért nem örülsz, hogy süt a nap szép az élet színek boldogság satöbbi. A legtöbb emos unatkozó tinik.urva/selyemfiú akinek annyira unalmas a jó élete, hogy már nem tud jobbat kitalálni. Na ez a bajom vele.

Nincs olyan konkrét éltstilusa, mondanivalója mottója mittudoménmije ami pl a rocknak vagy a latin zenének van. ez egy tini őrület, amit néhányan túl komolyan vesznek.

Az emok azért vagdossák magukat, hogy levezessék a lelki fájdalmukat. Kövezzetek meg, de én nem értem, hogy ebbe mi az elítélendő...

Az emok is (kivéve a pózerek) azért lettek olyanok, amilyenek, mert bántották őket a társaik, a szüleik, sok megaláztatásban, lelki- fizikai fájdalomban volt részük életük során.

De ebbe nagyon kevesen gondolnak bele, mindenki azon bontránkozik, hogy milyen a külsejük...hát pedig pont a kinézetükkel akarják kifejezni a belső érzéseiket!

Úristen mennyi lelki baja lehet annak a sok elkényeztetett 14 évesnek:OOO

Tökjó életem van, de eskü én többet szenvedtem mint a többség. Mégse lettem depis önpusztító emos.

Valamikor a stilus őskorában még talán úgy volt ahogy te azt mondod, de ma már.....

Nem azt mondtam, hogy mindnek. Csak a nagy részének.

Bocs, de nem az a tipus vagyok aki vadidegeneknek kitárja az életét.

Aki divatból csinálja, és mindenki mást elítél, de elvárja, hogy őt mindenki elfogadja, sőt ajnározza, az gusztustalan. Nagyon menőnek hiszik magukat, meg egyedinek, és az egójuk leveri a csillárt... Tőlük távol tartom magamat, mert tipikusan ők azok, akik nevetséges dolgok miatt szólnak be az embereknek.

Ha valamilyen tényleg súlyos lelki baja van, és vagdossa magát, vagy öngyilkos akar lenni, az nem normális, oda pszichológus kell. Őket sajnálom, ha olyan a kapcsolatunk, akkor segíteni is próbálnék, de ameddig nem jut el odáig, hogy ő is abba akarja hagyni, addig mindegy, hogy a környezete mit tesz.

Akinek csak az öltözködési stílusa ilyen, és belsőleg normális (még nem találkoztam ilyennel, de nem zárom ki a lehetőséget, hogy létezik ilyen:)), azzal semmi bajom nincsen.

Mindent leírtak már előttem. Beképzeltek, bunkók, azt hiszik egyediek, "óriási" problémákkal küzdenek, de a többségük azt se tudja mi fán terem a depresszió. Unalomból, menőzésből vagdossák magukat, és pontosan tudják mit kell mondaniuk ahhoz, hogy ezért még sajnálják is őket.

Ezt még le is szarnám, csinálják, ha nekik ez "egyedi" és "non-konformista", de miattuk elítélik, és kiröhögik az olyan embereket, akik valóban a lelki problémáik miatt vagdosság magukat.

Félreértés ne essék, én nem tartozom közéjük, de van olyan ismerősöm, aki segélykiáltásként a "karcolásba" menekült, mindenki figyelmen kívül hagyta a dolgot, úgy voltak vele, hogy majd kinövi az "emósságot"... Amíg az intenzívre nem került egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt.

Ami talán a legjobban zavar, és amivel mindennap szembesülnöm kell, az maga a szubkultúra létezése. :)

Hosszú hajam van, és rockot hallgatok, így naponta emós ficsúrnak néznek.

Kár, hogy az "emós zene" távol áll a rocktól. Vagy úgy alapjában véve a zenétől.