Elengedni a gyűlöletet lehetséges? Sikerülhet valaha teljesen megszabadulni tőle?

Miért gyűlölöd? Egyáltalán mi az, hogy gyűlölni?

Haragudni lehet valakire, a valós sérelmeket elviselni nehéz, de gyűlölni minek?

A legjobb megoldás, ha megérted a miérteket. Nem azt amit tett, hanem azt, hogy ha ártott neked valaki azt miért tette. Őt mi motiválta?

Mondok egy példát.

Apám kínzott egész gyerekkoromba, ez a mai napig nem változott ,csak a módszer.

Nagyon utáltam az apámat. Még ma se tudnám azt mondani, hogy feltétel nélkül szeretem, de már nem haragszom rá.

Hogy miért?

Mert sokat gondolkodtam azon, hogy mit miért tett. Persze a tettei alól ez nem oldozza fel, de a bennem rejlő haragot megszüntette. A saját tettei miatt majd számoljon ő a saját lelkiismeretével.

Na és a miértek amiket én megtaláltam a történések mögött.

Hogy miért bántott?

- mert az apja őt is bántotta.

- mert rettenetes nyomás volt rajta a munkahelye miatt

- mert anyum rettentő sokat dolgozott, és féltékeny volt

- mert folyton egyedül volt velem felnőtt társaság nélkül

- mert hasonlítottam az apjára külső jegyek alapján.

- mert nem születtem fiúnak.

Szóval nálam ezek voltak a miértek. Nincs mentség a tetteire, de ha jól megnézzük elég depis élete volt, ami rajtam csattant. Jóvátenni már nem lehet, ezért kár ezen rágódni. Én a helyére tettem magamba a miérteket, és azt ami történt, és vigyázok hogy soha többé ne fordulhasson ilyesmi elő se az én, se a gyerekeim életébe.

Egyszerűen rossz utat választott. Az apja által elszenvedett sérelmeit rajtam verte le. Én jó úton járok. Nem követem a példáját, hanem ellentétesen csinálom. A gyerekeimen nem verem le azt amit tőle kaptam, hanem féltem óvom őket, és arra vigyázok hogy nekik ezt sose kelljen megtapasztalni.

Szóval ha megvannak a miértek, akkor utána azon gondolkodj, hogy hogy élj ahhoz, hogy Te már ne hibázz. Sokkal könnyebb lesz az életed, ha a mostani harag helyére megértés költözik, és a helyzet elfogadása megtörténik. Mást nem igen tehetsz, mert se azt az embert, se az általa benned okozott károkat nem tudod megváltoztatni. Viszont felszabadíthatod magad a gyűlölet érzése alól.

No meg még egy fontos dolog. Az élet meg fogja büntetni ezért valamilyen formában. Nem kell bosszút állni, mert akkor ugyanarra a piti szintre süllyedsz lelkileg ahol az az ember van aki ártott neked.

Ki kell lépned a helyzetből először is, bármi áron (kivéve az öngyilkosság és más erőszakos cselekmények). Aztán próbálj megbocsátani neki, ami nem jelent egyet a felejtéssel. Aztán legközelebb semmit ne hagyj gyűlöletig fajulni.

És értsd meg, hogy magadon kívül senkit nem lehet megváltoztatni, másoknak is csak akkor lehet segíteni, ha a másik a változást komolyan akarja. Ha ezeket figyelmen kívül hagyod, és tovább erőlteted a nyilvánvalóan lehetetlen dolgokat, akkor ennek a gyűlöletnek az oka legalább annyira van benned, mint a másikban.

1 vagyok.

Nagyon jól látod. Jellemtelen, gyenge ember, aki csak a gyengébbeken képes uralkodni. Az én apámnál is a pia volt az ami miatt ennyire szabadjára engedte magát.

"Amikor azonban újra találkozunk, előjön a düh, a nem értem érzés, és a többi."

Ha teheted ne találkozz vele. Én otthonról 300 km-re költöztem, és nem is szándékozom közelebb lakni hozzá. Évente kb 4* 5* találkozunk. Van, hogy előjönnek a régi emlékek, feltépődnek a sebek, de néha hasznos is, mert van időm feldolgozni egy újbóli találkozásig.

Kitartás. Jól látod a dolgokat. Már csak meg kell neki bocsájtani. Ha érted a miérteket, akkor a gyűlölet helyébe a sajnálat költözhet. Sajnáld, mert gyáva, szerencsétlen ember, aki képtelen a normális életre.

Megint én :)

"Nem akarom sajnálni magam, depressziós lenni, ön pusztítani (főleg mert édesanyám meg ezekbe menekült, és ennek köszönhetően el is vesztettem.) "

Itt a probléma gyökere szerintem. Azt érzem, hogy apád számlájára írod a veszteséget, amit édesanyád halála miatt érzel.

Anyum 10 évig ivott keményen együtt az apámmal. Nem apám miatt, hanem a saját gyengesége miatt történt ez. Ha nem akart volna inni, vagy nem lett volna gyenge ahhoz, hogy kiálljon értem, akkor az egész életem máshogy alakul.

Szerencsés vagyok, mert én nem vesztettem el az anyut, de ha tönkretette volna magát apám miatt, az az ő felelőssége lett volna.

Szóval sok mindent felírhatsz apád számlájára, de egy másik ember gyengeségét, egy másik ember döntését nem. Az amit anyukád művelt, az kizárólag az ő felelőssége volt.

Én is sokáig kerestem mentségeket anyumnak, de egy idő után rájöttem, hogy ugyanolyan hibás.

Miért nem tudod apádat elkerülni?

/ja azt még leírom, hogy én már 36 vagyok, azaz kb 16 év távlatából szemlélem a múltat. Azonban a saját érdeked, hogy mihamarabb túltedd magad a történteken./