Elítélendő, ha valaki látványosan utálja a csecsemőket és a gyerekeket és ezt ki is jelenti, fel meri vállalni?

Nem. Nem tudhatod, hogy miért ilyen.

Nekem volt olyan ismerősöm, aki ilyen volt, és kiderült, hogy nem lehet gyereke. Ez nála valamiféle védekezési reakció volt, hogy ne kerüljön közel a gyerekekhez, mert tudja, hogy ő sose élheti át, hogy gyereke lesz.

Látványosan utálkozni elítélendő. Nem azért, mert ő a gyerekeket utálja, hanem azért mert egy tirpák bunkó ad csak hangot minden alkalommal látványosan a negatív érzéseinek.

Tehát nem az ítélendő el, hogy utálja a gyerekeket, hanem a viselkedése, de az nagyon.

Az meg milyen már, hogy fel meri vállalni. Talán még büszke is rá?

Nem. De ha látványosan utálja, és folyton hangoztatja, akkor valami gáz van vele. Aki nem szereti a gyerekeket, vagy egyszerűen csak nem anya-típus, az nem foglalkozik a kisgyerekkel. Lehet, hogy rámosolyog egy csöppségre, de nem érez mást, mint amit egy kedves kis kutyakölykök láttán érezne: kedvességet, melegséget egy másik élőlény iránt. Ennyi.

Ha viszont olyan rosszul reagál, mint akiről írsz, az azt jelenti, hogy vagy a szöges ellentéte van benne (azaz nagyon ketyeg a bébitikktakk csak éppen ezt még maga elől is tagadja), vagy traumatizált (csecsemőkori is) emberről van szó; vagy pl. olyanról, akinek reggeltől estig nyomják erőszakosan a "szüljél már nekem unokát" szöveget és erre sokallt be.

Egy biztos: valami gáz van vele.

Lassan ideje lenne feldolgozni a társadalomnak, hogy az egyén egyéni értékrendjétől függően, minden elítélhető. A szabad véleményhez joga van az emberekhez és ez magában hordozza azt is, hogy ami valakinek nem tetszik, azt elítéli.

Részemről, szánalmasnak tartom azt, aki LÁTVÁNYOSAN a képembe tolja a véleményét, HA nem tudja normális érvrendszer alapján alátámasztani. Pl. ha leírod, hogy nem bírod a csecsemőket, tök oké és rábólintok. Ha ezek után nekiállsz gyűlölködve részletezni, az nem érdekel.