Szerintetek o megerdemli az abszolut streber cimet?

Majd meg fogjátok ti is tapasztalni, hogy az életben az érvényesüléshez a "hosszú nyelv és a tudás" kombinációja igen jó társ lesz...

Persze, tény, hogy diák szemmel "bűn" amit tett és árulásnak érzitek.

Nem érdemli meg. Sajnálom, hogy ez a véleményed róla. Késésre hivatkozva meg nem lehet csak úgy elhagyni a sulit, nálunk ha késett a tanár, akkor le kellett menni az igazgatóhoz és szólni, hogy nincs.

Aki szorgalmas és hajt a jó jegyre az nem stréber, elvégre tanulásra van a suli, nem? :D 20/l

Először is szólni kéne a tanár rendszeres késéseiről. Nálunk az ilyenekről be lehet számolni az ofőnek, ő pedig beszél az adott tanárral.

Amúgy meg mit kellett volna mondania? "Sorry Józsi bácsi, én most lelépek, mert elkésett."? Itt ne a srácot hibáztassátok, hanem ezt a tanárral kéne megbeszélni, hogy ne késsen, mert ott ültök félórákat tök fölöslegesen. Ezt megértem, hogy bosszantó.

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Valószínűleg ez is egy olyan helyzet, ahol az első, ösztönös érzések félrevezetnek, és tudatosan át kell őket értékelned. Ilyenektől leszel éretten gondolkodó felnőtt.

Egyébként ez érdekes, mert ilyen fiatalon még teljesen hajlamos az ember "stréber" címkével ellátni azokat, akik egyszerűen nem úgy gondolkodnak mint ő és esetleg jobban is tanulnak, és a "stréber" szimpla rendszerető és tanulásra ösztönző belső késztetéseit "benyalásnak" gondolni. Pedig egy robottanár előtt vagy egy oktató app-al is úgyanúgy viselkedne, gyűjti a pontokat, sok játéknak ez a lényege, nem? :-) És van a visszacsatolás, hogy a tanár persze értékeli ha figyelnek az óráján és csillog valaki szeme, miért ne értékelné, teljesen logikus, meg-megdicséri, ami visszaüthet. Pláne mivel a legtöbb embernek erőfeszítés hogy rávegye magát a tanulásra, ő meg alapból szereti és még megy is neki. Az is lehet, hogy a személyiségében van valami ellenszenves (ami esetleg védekezésképpen alakul ki benne amiatt, hogy "stréber"-ként tekintetek rá), de akkor azt ne szeressétek benne, és ne a motiváltságát, ami egyébként egy nagy előny az életben.

Gimiben nálunk is volt egy nagyon jó eszű, törékeny srác akit kiutáltak a többiek (én nem), máig haragszom rájuk. Azóta állítólag kigyúrta magát. :-)

A motiváltság és a stréberség két külön dolog. Amit ő csinált, az stréberség.

Én is motivált vagyok, tudom hogy fontos a tanulás, úgyhogy szorgalmasan bújom is a könyveket, de nem fogok bent maradni, és 30 osztálytársam alatt vágni a fát, csak hogy benyaljak egy tanárnak.

Volt olyan tanárom, aki azt mondta az ilyen stréber nem életrevaló, és féreg dolog kicseszni egész osztállyal egy jó pontért.

Az nem érv a "stréberség" mellett, hogy később ő lesz a főnök. Semmire se megy az iskolai jegyeivel, az érettségijével, diplomájával, ha később az osztálytársak cseszegetései miatt egy nagyon introvertált, emberi kapcsolatok kialakítására képtelen ember lesz belőle.

Meg kell találni a középutat.