Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Mit tegyek? Kit keressek?

Mit tegyek? Kit keressek?

Figyelt kérdés

Nagyon szorongok, depressziós vagyok, nagyon keveset beszélek (vannak napok, amikor nem beszélek senkivel sem), sokszor gondolok öngyilkosságra és rendszeresen kárt teszek magamban. Nincsenek barátaim (mindenki lerázott és most már nem is próbálkozom senkinél sem), szüleimmel rossz a viszonyom és a párommal távkapcsolatban élek, így nagyon ritkán találkozunk. Nagyon nagy szükségem lenne vkire, aki mellettem van és mondjuk megölel,vagy észhez térít, ha úgy adódik, de nem tudok kihez fordulni. Mihez kezdjek? van egy kutyám, de mivel sokat utazom, így nincs mindig velem.

köszönöm

21/L


2014. márc. 31. 18:23
 1/6 anonim ***** válasza:
Ha más nem, keress egy barátot(akár itt,akár más oldalakon)akikkel beszélgethetsz,megoszthatod a dolgaidat.Biztosan van valaki aki megérti a helyzetedet :).Az öngyilkosságot meg felejtsd el.Az csak menekülés a gondok elől.A problémákkal szembe kell nézni, nem menekülni előlük.Lehet hogy sablonszöveg de a lényege igaz :).
2014. márc. 31. 18:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 A kérdező kommentje:
köszi
2014. márc. 31. 19:02
 3/6 anonim ***** válasza:

"Nagyon nagy szükségem lenne vkire, aki mellettem van és mondjuk megölel,vagy észhez térít, ha úgy adódik, de nem tudok kihez fordulni."


Azt pszichológusnak hívják, nem barátnak. A már meglévőket is elüldözted magad mellől, nem valószínű hogy egy újonnan megismert ember a nyakába akarrja venni a te lelkibetegséged terhét. Előbb saját magadat hozd rendbe, aztán akarj barátkozni. Micsoda önző elvárás már "legyél a barátom, mert önpusztító hajlamaim vannak, ments meg saját magamtól".


"rendszeresen kárt teszek magamban. "

Hát az meg egyenes út a magányhoz, csak szólok. Senki nem akar megismerkedni egy depressziós, össze-vissza vagdosott emberrel. Párod mit szól hozzá, hogy ezt teszed magaddal? Nem undorodik? Hamar el fogod veszíteni őt is, ha nem hagyod ezt abba. Persze jogod van a végtelenségig elsüllyedni az önsajnálatban, de attól csak egyre rosszabb lesz.


Amúgy a depressziódat diagnosztizálta valaki, szedsz rá valamit. jársz pszichoterápiára, vagy csak egy szenvelgő fiatal vagy, mint a többi? Azt hogyan tudod kivitelezni, hogy napokig nem szólsz senkihez, húszévesen se munka, se tanulás..? Ha egész nap csak otthon vagy és semmi célja, semmi értelme az életednek, akkor nem csoda, hogy ilyen idegállapotban vagy. Legalább egy napirended van, vagy egész éjjel fent vagy, hajnalban alszol el, dél előtt nem kelsz ki az ágyból, aztan eszel, fürdesz, kutyát sétáltatsz, beülsz a szgép elé és lassan már sötétedik is?

2014. márc. 31. 19:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:

köszönöm neked is

Tanulok, sportolok, szinte mindig kinn vagyok (és nem benn ülök a 4 fal között), egyetemre járok (pszichológiát tanulok, sors iróniája, nem?), neten csak este szoktam lenni, amíg írom a munkáimat egyetemre. viszont a csoporttársaim nem kedvelnek, így nem is szólnak hozzám. A pszichológusokat a szakom miatt elutasítom, mert egyszerűen utálom a szakot és így őket is! Albérletben lakok, voltak szobatársaim, de mivel kollégiumon helyet kaptak, így elköltöztek és egyedül maradtam.

senki, még a párom sem tudja, h bemetszéseket végzek önmagamon, mert 3 havonta találkozunk csak és a tali előtt mindig szünetet tartok és addig begyógyulnak a sebek, ráadásul elég rejtett helyen vannak.

2014. márc. 31. 19:50
 5/6 anonim ***** válasza:
Hát furcsa dolgot mondok, de amikor előjön a szorongás érzése akkor megjelenik egy hang a fejedben, hogy mit akarsz, illetve mit nem akarsz, na és itt adj egy pofont a rendszernek, és tedd az ellenkezőjét annak amit tenni akar, az jól a helyzethez szokott agyad. Pl: Boltban látom kicsi a sor, de vannak emberek még ott, és hirtelen tudatosul bennem az gondolat, hogy jajj sietni kell, mert még a végén hosszú lesz a sor. Ezt én kiszúrom, és már csak azért se loholok. Vagy. Egy ember közelében érzed a félelmet, hogy csak meg ne keljen szólalni, és ezt észreveszed, és azért is megszólalsz. Belehalni úgyse fogsz. Kezd kicsiben. Én is ezt gyakorlom, ugyanis eléggé antiszociális vagyok, és már-már alig várom, hogy valami felizgasson, hogy szembe mehessek vele. Meg még azt javaslom, hogy végezzél légzőgyakorlatokat, ami alatt nem nagy hócihőt értek, csak annyit, hogy egy pár percre csücsülj le, és figyeld ahogyan nyugodtan lélegzel. A nyugodt légzés lesz az etalon, mert hozzászoksz, aztán majd észre veszed, hogy a lélegzeted mikén akar változni a stresszes helyzetben, és ekkor te folytatod a nyugodt légzést tudatosan, és az ideg a gyomorban lecsihad. Persze ehhez a túloldalon is kell tudni mérsékelni a dolgokat, teszem én ezt azzal, hogy vicces dolgokat nézek, és csak azért se nevetek, max mosolygok. Ezen kívül a szörnyűségfaktort is meg szelídítem azzal, hogy brutálisan meghalt emberekről nézek képeket, pl a napihalál oldalon. Tréning a léleknek, a javából. Önkontrollra tesz így szert az ember, ami király. Szóval nincs mit tenni, bele kell menni a félelem/stressz/idegesség tárgyába. Az, hogy aztán tényleg tenni is akarsz e valamit, vagy kényelmes az egónak a depresszió, és az egódnak hagyod, hogy vezéreljen rajtad áll. Kezd mondom kicsiben. Köszönj rá egy ismeretlenre, vagy kérj egy zsepit, vagy ha kárt akarsz tenni magadban mindenáron a szilárd meggyőződéseidet ostromold. Nem tudom, hogy állsz az Istennel, vagy halállal, de ha tipikusan lehangoló következtetésekre jutsz velük kapcsolatban, próbáld meg a másik oldalt erősíteni.
2014. márc. 31. 20:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:
köszönöm harmadik! kipróbálom
2014. ápr. 1. 19:29

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!