Mit tegyek? Kit keressek?
Nagyon szorongok, depressziós vagyok, nagyon keveset beszélek (vannak napok, amikor nem beszélek senkivel sem), sokszor gondolok öngyilkosságra és rendszeresen kárt teszek magamban. Nincsenek barátaim (mindenki lerázott és most már nem is próbálkozom senkinél sem), szüleimmel rossz a viszonyom és a párommal távkapcsolatban élek, így nagyon ritkán találkozunk. Nagyon nagy szükségem lenne vkire, aki mellettem van és mondjuk megölel,vagy észhez térít, ha úgy adódik, de nem tudok kihez fordulni. Mihez kezdjek? van egy kutyám, de mivel sokat utazom, így nincs mindig velem.
köszönöm
21/L










"Nagyon nagy szükségem lenne vkire, aki mellettem van és mondjuk megölel,vagy észhez térít, ha úgy adódik, de nem tudok kihez fordulni."
Azt pszichológusnak hívják, nem barátnak. A már meglévőket is elüldözted magad mellől, nem valószínű hogy egy újonnan megismert ember a nyakába akarrja venni a te lelkibetegséged terhét. Előbb saját magadat hozd rendbe, aztán akarj barátkozni. Micsoda önző elvárás már "legyél a barátom, mert önpusztító hajlamaim vannak, ments meg saját magamtól".
"rendszeresen kárt teszek magamban. "
Hát az meg egyenes út a magányhoz, csak szólok. Senki nem akar megismerkedni egy depressziós, össze-vissza vagdosott emberrel. Párod mit szól hozzá, hogy ezt teszed magaddal? Nem undorodik? Hamar el fogod veszíteni őt is, ha nem hagyod ezt abba. Persze jogod van a végtelenségig elsüllyedni az önsajnálatban, de attól csak egyre rosszabb lesz.
Amúgy a depressziódat diagnosztizálta valaki, szedsz rá valamit. jársz pszichoterápiára, vagy csak egy szenvelgő fiatal vagy, mint a többi? Azt hogyan tudod kivitelezni, hogy napokig nem szólsz senkihez, húszévesen se munka, se tanulás..? Ha egész nap csak otthon vagy és semmi célja, semmi értelme az életednek, akkor nem csoda, hogy ilyen idegállapotban vagy. Legalább egy napirended van, vagy egész éjjel fent vagy, hajnalban alszol el, dél előtt nem kelsz ki az ágyból, aztan eszel, fürdesz, kutyát sétáltatsz, beülsz a szgép elé és lassan már sötétedik is?
köszönöm neked is
Tanulok, sportolok, szinte mindig kinn vagyok (és nem benn ülök a 4 fal között), egyetemre járok (pszichológiát tanulok, sors iróniája, nem?), neten csak este szoktam lenni, amíg írom a munkáimat egyetemre. viszont a csoporttársaim nem kedvelnek, így nem is szólnak hozzám. A pszichológusokat a szakom miatt elutasítom, mert egyszerűen utálom a szakot és így őket is! Albérletben lakok, voltak szobatársaim, de mivel kollégiumon helyet kaptak, így elköltöztek és egyedül maradtam.
senki, még a párom sem tudja, h bemetszéseket végzek önmagamon, mert 3 havonta találkozunk csak és a tali előtt mindig szünetet tartok és addig begyógyulnak a sebek, ráadásul elég rejtett helyen vannak.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!