Mit gondoltok a zene mennyire tükrözi azt, hogy mi rejtőzik legmélyebb benső énünkben?
Ismerőseim szerint teljességgel önellentmondásos vagyok, mivel Jim Morrisont hallgatok, blues-t és jazz-t. Magyarok közül Hobora nézek fel leginkább. Miközben nem iszom alkoholt, nem dohányzom mégis ezen alkotók munkássága jelenti számomra a legtöbbet. Ám én azt gondolom a munkásság és a művek elszeparálhatóak valamilyen szinten.
Másrészt állítom, hogy ezekben a dalokban sokkal több az érzékenység mint bármelyik mai előadó dalában. Hogy mi közöm hozzájuk? Bizony határozottan ugyanolyannak látom a világot körülöttem mint annak idején Jim Morrison Amerikát vagy ma Hobo Magyarországot. Nagyon sok új ajtókat nyitottak meg bennem, de főképpen az érzékelés ajtóit. Nekem a zene jó barát, ami átsegít a nehéz időszakokon. Abban a korban, amikor mindenki konformista adottak emberek, akik szembe mernek menni a mainstream áramlattal és a tv által közvetített szennyel. A köznépnek meg pont az a problémája velem, hogy nem idomulok másokhoz. Vallásos ismerőseim szerint pedig behízelgő báránynak kell lenni, mivel ez van megírva a Bibliában. Másként gondolom. De énvelem is vitába lehet szállni.
Szerintem ez valamennyire zenefüggő is. Egy elvontabb számot, legyen az Morrison, Kispál, Nirvana, vagy akár Lana Del Rey több féle módon fellehet fogni.
Te X dolgot látsz benne, én Y-t. Ugyanazt a számot hallgatjuk, mégis máshogy fogjuk fel a tartalmát, és az is lehet, hogy mindketten a saját személyiségünk tükröződését látjuk a dalban. Ez a szép az igényes zenében.
Nagy általánosságban be lehet lőni egy "alteresebb" arc személyiségét a zenei ízlése alapján, de amíg nem beszélgetsz el vele a dalok mondanivalójáról, addig nem ismered igazán.
Amit én "igénytelen" zenének hívok, az már más tészta. Egy Mr.Busta számban nem igazán lehet mélyenszántó mondanivalót találni. Ez igaz Selena Gomez-re, Britney-re, és a többi pop-osabb előadóra is.
Az ilyen mainstream arcok személyisége nekem túl üres, pont mint a zene amit hallgatnak, így őket szerintem ízlés alapján könnyen ki lehet ismerni.
Most nagyon általánosítottam, találkoztam már intelligens, "bölcs", gangster rappet hallgató emberrel, és érzelmileg nagyon érett popzenés lánnyal.
Na meg ugye néha-néha beszabadul egy-két jó zenész a mainstream médiába. Ilyenkor nem tudom eldönteni, azért hallgatják -e mert menő, vagy mert "látnak" valamit a szövegben...
Kedves Válaszolók!
Ha valakinek alapból sötét énje van, akkor valóban terelheti negatív irányba. Ám mindenkinek a lelkében van valami sötétség és lehet lefelé ásni, kinyitni ajtókat, ami még nem vezet ilyen szörnyűségekhez mint amit írtál remélhetőleg.
Jim Morrison vagy Hobo függetlenül attól milyen életük volt hihetetlen mélységű szövegeket írtak, ami által rálátásom nyílt más tárművészetekre, újabb és újabb horizontok nyíltak meg előttem. A The End ugyan elég sötét mégis pszichológiai mélységeket vélek felfedezni benne. De. Ma már közhely, miszerint az írott szövegnek nincs semmilyen kódrendszere. Mindenki azt olvas ki belőle, amit akar.
A zene egy nagyon kifejező nyelv, ami összehozza a hasonszőrűeket anélkül, hogy ezt a kívülálló megértené.
Nem gondolom, hogy az adott zenész életvitelének ehhez bármi köze van; a lényeg a gondolatai, hozzáállása. Akkoriban lehet, hogy éppen a dohányzás volt a mainstreammel szembeni ellenállás, lázadás egyik jele; ma már talán éppen a fordítottja az. De nem a külsőség a lényeg, hanem a tartalom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!