17 évesen hogy tanuljam meg ezeket cipőkötés/biciklizés/szorzótábla?

Én ötödikben három nap erejéig barátnőm biciklijén tanultam meg biciklizni. :D Már ha azt amit csináltam, lehetett megtanult biciklizésnek nevezni... Az elmúlt három napban neki mentem majdnem egy álló autónak (utolsó pillanatban elrántottam a kormányt), neki mentem mindennek (köztük egy padnak eléggé nagy sebességgel és csak utána találtam meg a féket...). :D Az idő alatt jó nagy lila foltok keletkeztek a lábamon... már csak a féket kell tudnom... Bár biciklizést még mindig hanyagolnám... ez már csak azért is vicces, mert felnőtt koromban motorozni szeretnék. Ahhoz pedig kelleni kis előtanulmány... :D

Ettől függetlenül szerintem a biciklizés nem olyan vészes... s azt úgy tudod megtanulni, hogy mész-mész. Próbálkozol. Egyik jó barátodat kérd meg, hogy segítsen. S max csak nevettek a kezdeti bukdácsolásokon. :) Szorzótábla magolás, cipőkötés pedig szintén megkérsz valakit. :D Vagy keresel neten egy videót róla. El tudom képzelni, hogy van róla videó... egyik évben a család nézett egy "hogyan kössük meg a nyakkendőt?" videót, mert a bátyámnak kellett, ám senki se tudta hogyan kell. :)

Remélem tudtam segíteni. :D

13/L

Felmerül bennem a kérdés: (ha a kérdés tényleg nem kamu) mi az oka annak, hogy életed első 17 évében ez nem tudtad megtanulni?

Jó, a biciklizés mondjuk egy nagyvárosi, lakótelepi gyereknél nem egyértelmű, hogy megtanulja, ezt aláírom.

Szorzótábla. Sajnos ezzel nem vagy egyedül, tanári tevékenységem során rengeteg olyan tanulóval találkozok, aki még az érettségihez közeledvén is kihívásokkal küzd az alapműveletek terén is. Most abba inkább nem mennék bele, hogy talán nem kéne rutinszerűen továbbengedni és eltuszkolni minden szerencsétlent a 12. osztály végéig, aki még az alsós dolgokat sem tudja. De sajnos nem egyedülálló eset.

Na de a cipőkötés? Most komolyan: 17 évesen még minidg anyuci köti be a cipődet? Azért ez úgy tényleg gáz.

Van esetleg valami szellemi visszamaradottságod, ami miatt alapvető dolgokban így le vagy maradva?

Hogy hogy tudnád megtanulni?

El foglak keseríteni: kellő szorgalom nélkül sehogy.

Szorzótábla: ismétlem, ha nincs semmi szellemi visszamardottságod, vagy nem vagy SNI-s, akkor ehhez nem kell semmi egyéb, mint idő. Ráadásul gyakorlatilag a 10-ből csak 7-et kell igazán megtanulni, mert az 1-es szorzótáblát eleve nem kell tanulni, úgy igazán a kettest sem, ott az eredmény mindig a szám duplája, azt meg talán 17 évesen már fejben is ki lehet számolni. A 10-es szorzótábla meg szintén primitív egyszerű. Maradt tehát hét. A módszerek: 1.: leülsz, és mint egy versikét, bemagolod. Lehet szidni ezt a módszert, meg én is inkább a gondolkodás híve vagyok, és nem a magolásé, de azért mégis lehte, hogy ebben az esetben hatékony a módszer, ha szüleink-nagyszüleink idejében bevált. A középiskolát elvégzettek között alig találtál olyat, aki ne tudta volna a szorzótáblát. Most meg valósággal hemzsegnek azok, akik az érettségi környékén nem tudják.

2. módszer: rengeteg gyakorlás. Felírsz minden nap magadnak 30 szorzást a 3-as szorzótáblából (vagy ha szükségét érzed, kezdd a kettessel), és ha már 100%-osan megy, akkor mehetsz át a következőre.

3. módszer: mivel írásban a dolgok jobban rögzülnek, mint szóban: mindegyik szorzótáblát leírod 10-20-szor.

Ja, hogy ez fárasztó, és unalmas? Akkor el kell döntened, hogy tényleg meg akarod-e tanulni, vagy esetleg inkább buta szeretnél maradni? Ha meg szeretnéd tanulni, az bizony nem lesz könnyű. Sokat kell gyakorolnod, és ez viszonylag sok idődet fogja elvenni. De más módszer nincs. Varázsszóra nem fog a fejedbe belemenni.

Cipőkötés? Kérj meg valakit, hogy mutassa meg! Ha anyukádtól/apukádtól cikinek érzed, akkor valaki havert, barátot/barátnőt (nem derült ki a nemed), hogy mutassa meg, hogyan kell. De ha google-ba beírod, hogy cipőkötés, egy rakás oktató anyagot, még videót is találsz róla. Ha cikinek érzed mástól megkérdezni, neten is utánanézhetsz.

A biciklizés sajnos tényleg nem fog menni esés nélkül. Illetve nem valószínű. (Függ attól, hogy milyen az egyensúlyérzéked.) De én is a oldalkerekes megoldás mellett teszem le a voksot. De ha nem tudsz ilyen biciklit szerezni, mindenképp puhább terepen gyakorolj, ne betonon vagy aszfalton! Földes úton azért mégsem zúzza össze magát annyira az ember, ha elesik. Vagy esetleg füvön, bár ott a fű magát a biciklizést meg nehezíti.

Most lehet nyugodtan lepontozni (nem fogok összetörni miatta), de azért gáz, hogy ilyen alapvető dolgok, mint 100-as számkörben számolás, vagy az óra ismerete sokaknak gondot okoz. (Mindkettő általános 2.-as anyag.) Persze, van számológép meg digitális óra, oké. De ha véletlenül az illető találkozik egy analóg órával (sok helyen az van), nem tudja leolvasni róla az időt? Vagy gép nélkül nem megy teljesen elemi dolgokat kiszámolni? Mi lesz a kvöetkező? Gondot fog okozni a folyóírás?

Tudom, hogy ez jórészt nem (csak) a gyerek hibája, hanem a szülőé is és a tanáré is, de akkor is elég égő.

Nekem természetes volt, mint a legtöbbünknek anno, hogy meg kell ezeket a dolgokat tanulnunk, mert különben nem boldogulunk az életben.

A cipőkötést már viszonylag korán, talán 3 éves koromban megtanultam, és a többit is hamar.

De azóta nagyot változott a világ.

Valóban el lehet lenni tépőzáras, bebújós, egyéb módon záródó cipőkkel, bringázni nem kötelező, sőt egyre kevesebb helyen biztonságos (lásd: nagyvárosok...), és a szorzótáblára sincs már senki úgy rászorulva mint régen, hiszen mindenki zsebében ott lapul egy telefon, ami képes elvégezni ezeket a műveleteket.

Tehát, tulajdonképpen megértelek, pedig először nagyon megdöbbentem ezen a kérdésen.... :-)

Ha úgy érzed érdekelnek ezek a dolgok, és meg is akarod tanulni őket, rajta hát! Nem nehéz, hidd el, 4-5 éves gyerkőcök simán elboldogultak vele régen. ;-)

38/F

#18: nagyrészt igazad van.

De most vegyük csak a tanulási részét a dolgoknak. Körbevesznek minket jobbnál jobb technikai eszközök, számológép, számítógép, digitális óra, valóban már nem jelent közvetlenül nagy hátrányt az sem, ha az ember az 1+1-et sem bírja gép nélkül kiszámolni. Viszont ezek közvetetten komoly hátrányt jelentenek, még ah elsőre ez nem is egyértelmű. A számológép csak egy segédeszköz, amellett ha az ember nem tud számolni, elvérzett. Egyrészt ha még az 5×6-ot is számológéppel számolja ki, jelentős időbeli hátrányra tesz szert azokhoz képest, akiknek ez fejből megy. Másrészt hiányozni fognak olyan készségek, képességek, amik a további tanulmányokat is megnehezítik, vagy egyenesen lehetetlenné teszik. A tanárok sem azért nem engedik általánosban, hogy számológépet használj, mert szemét dögök, hanem azért, hogy megtanulj számolni.

Vajon miért nem lepődtem meg a kérdező azon közlésén, hogy matekból csak bukdácsol? Gondolom, a kérdező is az a kategória, aki csak néz, mint borjú az új kapura, ha egy osztást gép nélkül kellene elvégezni. Gondolom, felső tagozatban is csak akkor nem írt egyest matekból, ha használhatta a számológépét vagy a mobiltelefonját.

Ő lesz az a szülő, akinek ha a gyereke mellé majd le kéne ülni tanulni, inkább csak legyint egyet, hogy á, anyád sem tanulta meg soha a szorzótáblát; vagy inkább felvesz egy korrepetítort mellé, mert neki ez már nem menne.

A személyiségéről is nagyon sokat elmond, hogy ahol lehet, mindig a kerülőutat választja, csak nehogy el kelljen sajátítani bármi újat. Persze, erről nyilván nem csak ő tehet. Kíváncsi lennék, hogy az anyja hol volt, amikor a gyermeknek a cipőkötést, vagy a szorzótáblát meg kellett volna tanítani?

Továbbá: milyen jövő vár egy olyan emberre, aki ennyire lusta és - bocsánat - buta?

"Nem nehéz, hidd el, 4-5 éves gyerkőcök simán elboldogultak vele régen"

A baj pont az, hogy 17-18 éves fejjel, főleg úgy, hogy addig "pihentetve" volt az agya, nagyságrendekkel nehezebb ezeket megtanulni, mint egy motivált kisgyermekként.