Hogyan változtassam meg az életem?
Ez a kérdés körülbelül 4 éve áll fenn folyamatosan.9.osztályos lettem,és elkezdett tönkremenni minden.A középiskolás osztályomba nem tudtam beilleszkedni(persze néha úgy tűnt,hogy mégis),majd végül kiderül,hogy gyakorlatilag valamilyen szinten minden ottani barátom/barátnőm átvert,hazudtak nekem.A nem barátok pedig elkezdtek szekálni,és végül az ellenségeimmé váltak.10.-ben egyedül ültem fél évet a középső padsorban,most meg egy "furcsa" "lány" mellett kell üljek,aki úgy kényszerítette magát oda mellém(mondtam neki,hogy ne üljön oda,de csak odaült..).
Most jön a csavar!Végzős évemben vagyok,gyakorlatilag nincs szabadidőm(és tényleg nincs),most is csoda,hogy itt ülök.A matek az nem megy,totál hülye vagyok hozzá,ha egy 2 pontos érettségis feladatot egyedül megtudok jól csinálni,akkor már örülök.Gyakorlatilag kiderült,hogy bárki segít,valahogy nem tudom megérteni a dolgokat.Egy szakközépbe egy szigorú tanár mellett tartottam 3 évig a 3-as szintet segítséggel(magántanárok),meg 1 évig voltam 2-es szintű(ez volt 9.-es koromban).
Már jópár hónapja szinte csak matekozok(a jegyeim rovására NEM ment,de viszont a tételekre már alig jut idő),és egyszerűen hiába matekozok ennyit,de semmit nem vagyok képes fejlődni.Szeretném érteni a dolgokat,nem csak begyakorolni a matekot úgymond.Hja,és szeretnék leérettségizni belőle.
A második dolog ebben a helyzetben:minden héten legalább 4 alkalommal sírok a matek miatt.Szóval gyakorlok,tényleg mindent átnézek,kikeresek,megpróbálom megérteni,de nem megy,és aztán befejezem 5 órával később.Elvagyok keseredve,hogy mennyire nem megy,anyám meg még pár ember még rátesz egy lapáttal,mert folyamatosan tetézik a bajaimat,ők is stresszelnek.
Anyám ma is mondta,hogy jajj,még hívd át a barátnődet(a legjobb barátnőm még általánosból megmaradt,14 éve ismerjük egymást),és ő ma átjött este 6-kor,és elment 9-kor..na,gondolhatjátok!Mellette még voltam a héten matekkorrepesnél(2 órát összesen,de ő így se szaktanár,szóval oké,hogy magyaráz,de nem eleget,meg nem gyakorlunk feladatokat eleget),meg unokatesóm felesége is itt volt(ő vele tudom a dolgokat,de teljesen bunkó,és meg sem lehet mondani neki,hogy kicsit az orrát tolja lejjebb-.-").
Szóval stresszelek minden(!) miatt,nehezen nyugszok meg,és akkor sem tudok kikapcsolódni,2 hetente fáj a torkom(mert annyira felidegesítenek,és még magamat is húzom)..és mindenki olyan negatívan,olyan bunkón bánik velem,hogy az hihetetlen.
Általános óta nem tudom,hogy mi történt velem,ami miatt ennyire megváltozott minden.Akkoriban sokkal jobb volt,sokkal könnyebb is volt minden,és nem csak az iskolával kapcsolatos gondjaim,hanem a lelki problémáim is hamarabb megoldódtak.
Mit tegyek?Köszi,hogy végigolvastad!
a gimnázium után minden jobb lesz, menj másik városba tanulni, vagy ha nagy városban vagy, akkor minél messzebb mindenkitől. A kamaszkor nehéz, de utána tiszta lappal indulsz majd.
A matek meg hát, tényleg nem a legfontosabb tárgyak egyike, én ugyan szerettem és értettem is mindig, de hidd el, h nem azon múlik majd a boldog életed, h 2esre érettségiztél matekból, vagy h ki tudod-e számolni a fa árnyékának hosszából a fa magasságát :)
és tényleg keresd fel az iskola pszichológusát, legalább az megmondaná a szüleidnek h szálljanak le rólad !!!!
ja és matekozás helyett egyszer menj el jógaórára, segíteni fog :)
Az,hogy gyakorlatilag hozom a hármas szintet segítséggel egy szakközépben,az elég gyenge..a saját teljesítményem nincs meg szerintem a 3-as.Elég begyakorlós típus vagyok.Most,hogy már 4.hete minden hétfőn írunk bizonyos feladatsorokat,így rájöttem,hogyha meglátok egy új feladatot(kilogikázósat),akkor neki sem tudok állni,szólni sem tudok hozzá szinte,de persze valahogy mindig jutok megoldásra.És tulajdonképpen tényleg csak az a cél,hogy összekaparjam a kettest.
Anyám nem fog leszállni rólam,és nincs iskolapszichológus.Anyámat a testvére irányítja,manipulálja,befolyásolja és ehhez hasonlók.Ők eléggé konzervatív emberek,a véleményük nem változik meg SEMMITŐL.
Keresztanyám 11 éves koromtól kezdve piszkál mindennel(!),és tényleg mindennel.El kell viselnem,ha anyámnak azt mondom,hogy bárki piszkál,akkor ő nem véd meg.Beszéltem erről vele normálisan,egy darabig megvédett másokkal szemben(felnőttekkel szemben),de aztán megint folytatta.
A tanárokkal szemben sosem adott nekem igazat,és ezt azóta is csak köszönni tudom neki.Szóval én tudom tisztelni a tanárokat,de sajnos valahogyan mostanában ők sem segítőkészek,pedig hadilábon állok a dolgokkal.
2. válaszoló vagyok.
az rendben van h tiszteled őket, de próbáld meg helyén kezelni, a véleményüket. tudod h csak azért mondanak bármit is neked, mert piszkálni akarnak és nem azért mert segíteni. akkor nem is érdemes hallgatni rájuk. a tisztelet ezzel nem függ össze. szerintem
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!