Érezte már magát valaki úgy, hogy a nemének nem megfelelőek a karakterjegyei? Vagy tartja-e magát valaki férfiatlannak, ha nő akkor nem nőiesnek? Mondták-e ezt már rátok?

Én 18/F vagyok, de férfiatlannak tartom magam kicsit. Nem meleg vagyok vagy biszexuális, nem ezért, csak nem tudok ilyen témákról elbeszélgetni mint más fiúk, férfiak hogy autók, motrok, meg ilyen dolgok, inkább a természet foglalkoztat.

Ezenkívül a legtöbb férfival ellentétben engem a futball, meg más labdajátékok se érdekelnek, nem is vagyok túl ügyes hozzájuk.

Meg túl izmos se vagyok.

Szóval én nem érzem magam túl férfiasnak, ezek miatt a dolgok miatt szerintem sokan homokosnak is néznek, de én tudom magamról, hogy nem vagyok az.

Nekem még nem mondták, de bárkiért, akire ilyet mondanak, harcba szállok.

Az én világnézetemben nincsenek ilyenek, hogy nőies vagy férfias dolgok. Dolgok vannak, emberek, és érdeklődési körök.

Viszont: azt vettem észre, ha valaki nőiesen viselkedik, azt mindig lenézik, akkor is, ha nő az illető. Olvasd el a 4-es válaszát: nem tudom, ő milyen hangsúllyal írja, de nagyon sok nő dicsekszik azzal, ha "férfias", és lenézik a "nőies' dolgokat és nőket. Férfias humor - ilyenről például soha nem hallottam, a baráti társaságom vegyes, és ugyanazon röhögünk - hisz nagyjából ezért lettünk barátok. Egy vicc se volt még, amin csak a fiúk vagy csak a lányok nevettek.

4-es vagyok. Egyáltalán nem vagyok büszke arra, hogy csak egy dologra tudok figyelni, hogy nem tudok taktikázni, hogy rendetlen vagyok és hogy utálok főzni - sokszor nagyon is jó volna mindezek ellentéte. Én egyáltalán nem nézem le a nőies dolgokat, csak képtelen vagyok, és nem is akarok úgy viselkedni, ahogy azt egy nőtől általában elvárnák. Én például soha nem akartam gyereket, és állandóan piszkáltak vele a szüleim ismerősei, hogy miért nincs.

A logikus gondolkodást, az őszinteséget viszont szeretem magamban.

A férfi humor alatt azt értettem, hogy általában rájuk jellemzőek a szóviccek, a dolgok kitekerése, az ironizálás, hogy tudnak saját magukon viccelődni. Már sokszor volt rá példa, hogy a nők egyszerűen nem értették a szójátékomat (a páromét se nagyon szokták), viszont a férjem és az ő barátai fogták. A páromnak egyébként nagyon különleges, kifinomult humora van, de nálam jobban senki nem tudja megnevettetni - egyébként ő mondta rám, hogy ilyen humora nőknek nem szokott lenni, pedig ő elég sokat ismer. Az én barátnőimet persze meg tudom nevettetni.

Mindemellett nagyon romantikus, érzékeny, gyerekes és naiv tudok lenni, és egyáltalán nem én vagyok a domináns egy kapcsolatban. És hiába gondolkodom logikusan, az érzéseimre mégis büszkébb vagyok.

Az érzékeny, könnyen meghatódó férfiakat pedig nagyon szeretem - a párom pl. gyakran érzékenyül el zenén, bár ha észreveszem, zavarba jön. Egyszer volt egy barátom, akinek könnyes lett a szeme, mikor meglátta a tőlem kapott, kézzel kötött pulóvert, hát teljesen odavoltam…

Na, most rácáfoltam arra, hogy keveset beszélek :-)