Ne mondjátok már, hogy minden külföldön élő ember segítőkész, és előre nyitja neked az ajtót, és minden szép és csodás! Miért hazudja ezt mindenki?

Nem olyanok mint amilyennek leirod oket, nagyon tulzol, vagy az ismeroseid nem normalisak, DE tenyleg sokkal kedvesebbek, rendesebbek es baratsagosabbak itt, mint Magyarorszagon.

(Nem azt mondom hogy mindenki az es hogy nincsenek bunkok.)

Ket eve elek Amerikaban es mar azon kivul is eltoltottem tobb hetet kulonbozo orszagokban nyaralaskepp.

Nem mindenki ultrakedves és jólnevelt külföldön sem. Csakhogy! Kérlek szépen, mesélek neked pár történetet, amiket az elmúlt 3 évben éltem át Svájcban. Ezek azért érdekesek, mert otthon (Budapesten) még csak hasonló sem történt velem 30 év alatt...

Állok sorba a közértben a kasszánál, kosaramban csak pár dolog van. Előttem pakol ki a nő, hátrafordul, majd megszólít és felajánlja, hogy nyugodtan álljak csak elé, ő nem siet.

Karácsony előtt órákat nézegettem egy boltban, ajándéknak szántam, jó sokat piszmogtam. Kutyám ül jólnevelten a lábamnál, én válogatok, az eladó meg nemcsak nem vágott pofákat, nem siettetett, hanem elkezdett hülyéskedni a kutyával, megkérdezte hogy adhat-e neki egy kekszet, mondom persze, de legnagyobb meglepetésemre kutyakekszet varázsolt elő valahonnan és addig játszottak ott, amíg nem végeztem.

Hajnalban jelez a kutya, hogy SOS le kell őt vinni, gyorsan lerohanok, férjem mondja hogy elkísér, hétvége van, ne menjek egyedül, mondom oké. Ahogy megyünk, látok két rosszféle fazont, ilyen punk külsejű fiúkat befordulni egy mellékutcába. Amikor odaértünk, mondom a férjemnek, hogy ne nézzen oda, mert ezek biztosan hányni vagy vizelni mentek oda, de milyen az emberi természet, hát csak odasandítottunk: ezek ketten épp buszjegyet vettek az automatából....

Gyorsétterem, délutáni csúcsforgalom, már rendeltem de mondja a kaszás, hogy kb. 5 perc míg elkészül. Félreálltam, de nagyjából látótávolságon belül maradtam, hogy ne kelljen majd keresgélnie. Abban az 5 percben míg vártam, ketten is szóltak, hogy én következek, mert azt hitték hogy sorbaállok csak elbambultam és hát eszükbe sem jutott, hogy akkor bevágnak elém.

Estefelé jövök ki a házból, egy nagyon vidám, nagyon piros arcú (értsd: tökrészeg) srác imbolyog befelé, mondom inkább félreállok, nehogy összeütközzünk. Úgy is tettem és mit csinált erre a fickó? Megköszönte! Járni alig bírt, úgy be volt baszcsizva, de az udvariasság még így is ment neki, rutinból.

Megyek a parkban, előttem csoszog egy nagyon idős bácsi. Meglát a földön egy elhajított szalvétát, lehajol érte és kidobja az első kukába.

Nem egetrengetően nagy dolgok ezek és még csak nem is mindenki ilyen, de esküszöm, hogy otthon soha nem tapasztaltam hasonló dolgokat. Az eladók türelmetlenek, a sorban igyekeznek bevágni eléd, a szemetet átlépik, a bulizók kötekednek... otthon én is ilyen voltam, de a leírt kis élmények (és még hány hasonló sztorim van) hatására én is jobb ember lettem; már én is előreengedem azt, aki láthatóan siet, nem érzem méltóságomon alulinak lehajolni és kidobni a szemetet amit más szórt el, nem gyanakszom és nem feltételezek mindenkiről azonnal rosszat... Hidd el, ha utazgatsz a világban, az rajtad is sokat formál és visszanézve sokkal élesebben látod a különbséget. Nyilván ha mondjuk Kenyában élnék, akkor azt mondanám, hogy a magyarok szupergazdag és kifinomult nép :DD de na.. minden csak nézőpont kérdése.

Svajci emberkevel egyet ertek, nagyon hasonlo dolgokat tapasztalok en is Kaliforniaban.

Persze itt is vannak bunkok, sot a minap a 'beemves' leszoritott az utrol, a leallo savba kellett rantanom a kormanyt, hogy ne jojjon nekem...

Ha erosen gondolkodom, biztos meg 5 masik ilyen gane eszembe jut, de sokkal de sokkal tobb a pozitiv elmeny mint a negativ, es ugye egy pozitiv mar szinte kiegyenlit 3 negativot, es mivel alapjaraton a jora torekszunk, a jo elmenyek sokkal elenkebben maradnak meg bennunk mint a rosszak.

Pont ma is elore engedtek a kasszanal. Igazabol szinte minden nap elore engednek, mert en csak ebedert megyek es egy kis papirzacsiba rakom a kajamat, a tobbiek meg mind kis-nagy bevasarlast csinalnak es tele a kosaruk. Meg a 80 eves idos neni is a multkor elore engedett latva, hogy csak par szem gyumit vettem.

Nem szoktak az uzletben az ajtot kinyitni nekem, de ha bemennek az ajton es latjak, hogy jovok mogottuk, akkor altalaban tartjak az ajtot, amig oda nem erek.

Mivel eleg feltuno autoval jarok, szinte minden nap atkoszon valaki a piros lampanal (lehuzott ablakon) hogy megdicserje a kocsit vagy hogy mondjon valami dicseretet. A kocsi miatt vadidegenek is odajonnek a parkoloban, hgoy megcsodaljak a vasat, kerdezoskodjenek. Magyarorszagon a szep/feltuno autok lattan az emberek inkabb osszesugnak, hogy biztos csalo/maffiozo, abbol telik neki ra. Itt nem irigykednek az emberek, inkabb baratkoznak, erdeklodnek.

Van egy bolt, ahova mindig jarok. Mindig osszefutok egy fekete hontalannal. Koszon, en vissza koszonok. Idovel eljutottunk arra a szintre, hogy mar messzirol kiabal, hogy "hello baratnom" en meg csak visszaintegetek neki. Nem art a legynek se en meg ugy vagyok vele ha ettol jobb napja lesz, hat hajra.

Amikor a csovesek leszolitanak es penzt kernek es mondjuk nekik, hogy nem, nem szolnak be, nem parasztkodnak, hanem Thank you, God bless you-val koszonnel el. En nem tapasztaltam a 25+ ev alatt Bp-en olyat, hogy a hontalan Isten aldja-val koszont volna annak ellenere hogy nem adtam neki penzt.

Egyszer talalkoztunk egy Bugatti Veyron tulajdonossal a benzinkuton. Meg az USAban sem jar minden masodik ember Bugattival mert eszmeletlen draga. Odamentunk megcsodalni a kocsit. A csavo elkepesztoen kedves/baratsagos/kozvetlen volt. Pedig latszott rajtunk, hogy nem vagyunk egy kaliberben vele, csak nyalat csorgatni mentunk oda, megis ugy kezelt mint egyenjogut. Meg azt is mondta, hogy uljek be nyugodtan (amig o tankolt) de megmondom oszinten nem mertem bele ulni egy tobb mint 1 millio dollaros autoba...

Nincs igazuk a barataidnak, mert nem mindenki kedves/segitokesz, de abban igazuk van, hogy kulfoldon sokkal tobb az ilyen ember. Nem tudom, neveltetes, eletkorulmenyek, biztos meg egy csomo mas dolog befolyasolja, hogy milyen lesz valaki, de en azt tapasztaltam, hogy kulfoldon kellemesebbek az emberek.

Magyar a magyart mindig lehúzza. Itthon is, külföldön is. Szarrágó tetű a saját fajtájával szemben a mi népünk. A legtöbb EU tagállamban (nem egyben jártam) nincs ilyen, nagyobb összetartás van. Még Brüsszelben is, ahol egyébként 3 nemzetiség, és 3 nyelv keveredik, plusz a letelepedett, főleg angolul beszélő emberek.

Bezzeg ha magyart találsz, egyből átkúrnak,kölcsönkérnek, aztán nem adják meg, ahol tudnak alád raknak.

A magyarok híres vendégszeretetéről szerintem nem is kell beszélnem. A Váci utcában "szarrágó külföldiek" a turisták, Berlinben meg örülnek, hogy ott vagy, és náluk költöd a pénzed.

Elbaszott egy nép ez, akárhogy is nézzük. Nem tudom, mi vezetett idáig, de nagyon elvagyunk cseszve. Mindenki fene nagy patrióta, hazaszerető, jó magyar állampolgár, a multinacionalizmusról szó se lehet, ők bizony nem európaiak, ők kizárólag magyarok. De mi értelme van ennek a fenenagy nemzeti öntudatnak, büszkeségnek, ha egymás sírját ássuk?

Konkrét történet kell? Angliában 70k ft értékben adtam kölcsön egy párnak, majd szépen letiltották a számom, és töröltek minden közösségi oldalon. Amsterdamban a szomszéd hotelszobából átdobálták honfitársaim a szemetet, hátha nem veszem észre, itthon, Magyarországon pedig bsztak szólni, hogy kiesett a buszon a pénztárcám.

Picivel több mint egy éve vagyok kint. Persze, van bunkó itt is, de arányaiban sokkal több a kedves, normális ember.

Pl. vásárlás, dettó itt is simán előreengedik azt, aki 1-2 termékkel a kezében áll sorba. Engem is engedtek már előre, én is mást, de van hogy a másik sorban látom. Hetente 1, de legalább kéthetente biztos hogy látok ilyet.

Jó magyar szokás szerint kapkodom mint az állat a cuccaimat a pénztárnál, a hét elején a mögöttem álló idős néni rám szólt, hogy mit sietek, csak nyugi... Persze olyan is volt, hogy a pénztáros miközben húzkodta le a cuccaim közben megérkezett egy barátnője pici babával és pár pillanatra leállt atyalapatyalázni a gyereknek. Mögöttem meg állt a sor, otthon ezért meglincselték volna a teszkó pénztárosát, itt meg mosolyogtak, hogy de édes gyerek.

Amikor megérkeztünk, akkor döbbenten láttuk, hogy megállnak az autósok már akkor is, ha a zebra felé fordultunk. Itt amúgy a második helyen lakunk, az első egy vidéki kisváros volt, ez egy nagyobb, forgalmasabb város. Az első helyen a majdnem 10 hónap alatt egy esetet se tudok mondani, hogy ne álltak volna meg az autósok amikor megközelítettük a zebrát. Itt nem mondom, hogy minden esetben megállnak, de 10 esetből 9x igen és türelmesen várnak.

Épp valamelyik nap kérdeztem a gyerekeket hogy mennyire nehéz átmenni, mert itt egyedül járnak suliba és van egy lámpa nélküli zebra egy forgalmasabb úton. Azt mondták, hogy még egyszer sem fordult elő, hogy amikor a zebrához értek ne állt volna meg rögtön az első kocsi.

Ugyanez otthon úgy nézett ki, hogy álltak a zebránál (a másik oldalon kicsit feljebb voltam, mert a boltból jöttem ki és vártam őket), látták, hogy két kisiskolás kézen fogva, és sorra húztak el előttük az autók. Senki nem állt meg, csak akkor tudtak átmenni, amikor már nem jött autó.

A mosolyogva előre köszönés az utcán - főleg ha nem ismernek-, a leejtett fagyi helyett másikat venni meg idegent kávéra meghívás szerintem kissé eltúlzott. Az is, hogy majd öten pattannak átadni a helyet, de tény, hogy türelmesebbek, toleránsabbak az emberek.

A másik a vezetés. Otthon már nem is vezettem, itt újra kedvet kaptam.

2 eve elek Nemetorszagban.

A kasszanal mindig elöre szoktak engedni, ha csak 1-2 dolog van a kezemben

.A zebranal is mindig megallnak, ha csak az atkeles szandekat latjak is.

Ha a helyi jaratos buszon rosszul vagy, siman megall, megvar. Az utasok nem kezdenek hangos anyazasba, mert esetleg hanynod kell.

Kerdezö: Itt nem felek hajnal 2-3kor kimenni az utcara, esetleg egy eldugottabb reszre menni, mert NAGYOBB A KÖZBIZTONSAG!

Ha valaki esetleg ki akar rabolni, vagy nem hagy beken az U-bahn-on(Megtörtent eset), akkor minimum 3-an jönnek oda, hogy segitsenek.

Na most magyaroknal ezt mikor lehet tapasztalni? Lopott mar tölem c tipusu B.pesten, senki nem segitett. Csak neztek, utana meg elforditottak a fejüket.

Ezek utan, danke schön, de magyarokbol többet nem kerek.

Tisztelet a kivetelnek.

Németország, kisváros München közelében, így viselkednek a népek kocsival:

Hasonló módon vezetnek, mint a magyarok, nem vettem észre, hogy jobbak lennének:

- körforgalomból kifelé tosznak indexelni, illetve kb. olyan arányban (se), mint a magyarok,

- bevágnak eléd kanyarodáskor szabálytalanul, hogy becsinálsz, keresztül a forgalomtól elzárt területen,

- jól ledudálnak, ha lassan mész előttük, mert nem ismered a környéket.

Amikor meg gyalog voltam, egyszer a zebrán, egy megálló autó mögül simán elgázoltak majdnem, durvábban mint Magyarországon bármikor. Fényes nappal, a belvárostól öt centire, gyenge forgalomban.

A legendás német Autobahn meg olyan, hogy olyan sz@r útburkolatot én még Magyarországon a büdös életbe' se láttam. Nincs rajta kátyú, hanem eleve olyan az útburkolata, hogy a vesédet lerázza. Először becsináltam, hogy a kocsi esik éppen széjjel alattam. De nem. Ilyen az út felszíne.

Kisvároson belül meg keskeny utcákat simán kétirányúsítanak.

Ja, meg divat, hogy egyenes, széles út, és egyszercsak bekeskenyítik egy- vagy mindkét oldalról, mert a fát az úttestre ültették (!) bele, és akkor ha ott egyenesen mész, akkor nekimész a fának. Emiatt ott bekeskenyítik a felére, ergo a fának permanens elsőbbsége van a közlekedésben, mint a villamosnak. :)

Továbbá Münchenben látogatóként nem tudsz parkolni, vagy a gatyádat is ráfizeted. Ez szándékos a helyi szervektől, hogy ne akarjál autózni a városban. A P+R parkolót meg nem használhatod ha nincs helyi tömegközlekedési bérleted, akkor sem, ha fizetsz érte. Ha te csak gyalog mennél tovább, mert a célpontod ott van a P+R közelében, akkor sem teheted meg.

Egyébként ha magyar rendszámmal mész egy sportkupéval, akkor sokkal taplóbbak, mintha német rendszámú családi autót vezetsz - egy kis lappangó idegengyűlölet a régi szép időkből. :)

"Ezeket hallom az összes külföldre vágyó haveromtól!"

ez a kulcs. vágynak, mert ezt hiszik. a nagyobbik baj, hogy még sok kitelepült is rózsaszín szemüveget vesz fel kitelepülvén, s minden, amit otthon habzó szájjal szidna, nem lesz gond. ami meg rossz, pláne, ha rosszabb, mint otthon, azt nem is veszi észre.