Külföldön élő magyarok! Ti ezt hogyan látjátok?

leszögezem hogy nem éltem még külföldön, de turistaként jártam pár országban. persze, kedvesek voltak velem az emberek, mert végtére is pénzt vittem hozzájuk...

nos, úgy gondolom hogy az egész hozzáállás kérdése.

nyekereghetnék azon hogy mennyi a sutykó ember itt Magyarhonban, csak mert egy neveletlen illető nem köszönt, nem kért bocsánatot mikor a lábamra lépett, stb stb.

tudni kell az ilyet lexarni, különben tényleg depressziós leszel. biztos bennem van a hiba, de egyszerűen ki nem állhatom mikor valaki panaszkodik, 60 évesen már temeti magát, vagy folyton hibáztat valakit az elcseszett életéért.

nekem is lenne 1000+1 okom a vinnyogásra, de attól még nem változna semmi. tisztában vagyok vele hogy mások Maseratival járnak és Rolex húzza a csuklójukat, viszont azzal nem leszek több ha fikázom és okolom őket a saját nyomoromért.

itt is lehet ismerkedni, itt is lehet találni kedves normális embereket, akik pozitív momentumokkal töltik meg a napjaidat. kérdés hogy kire-mire fókuszálsz.

Itt a 7. válasz az enyém:

http://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok_..

A munkával kapcsolatban nekem az álláskereséssel van jó tapasztalatom kint. Otthon a 40 feletti munkavállaló, a kisgyerekes nő, a szülés előtt álló fiatal nő az gyakorlatilag a leprás kategória. Az interjúk otthon néha a vicc kategóriába estek, az volt még a legnormálisabb, amikor belga meg német interjúztatott. Na ők nem is lovagoltak azon, hogy gyerekeim vannak mint a másik cégnél a magyar.

Itt korrekt interjúk voltak, rendesen letesztelték a tudásom. A munkaidő és leterheltség is elég emberi. Ebben a hónapban túlóráztam fél órát. Otthon egy hónapban záráskor simán összeszedtem 5-15 órát egy hét alatt.