Lányok van olyan köztetek akik nem tartja fontosnak a nagy felhajtással járó esküvőt?

Én sem akarok nagy esküvőt, sőt lagzit már kifejezetten nem.

A párom ezt másképp látja, Ő szeretné ha majd elhívhatna mindenkit aki barát, rokon stb. Emiatt várunk ezzel az egésszel. Pedig én szeretnék már a felesége lenni, hiszen 5 éve leszünk együtt hamarosan. Illetve 30 felé, már inkább a gyermekvállaláson szeretnék már gondolkozni és nem a cukorhabos esküvőn... (ami egyébként sem vonz)

Nekem kis esküvőm volt. Persze kinek mi a kicsi. 45-en voltunk, de csak a szűk család, és a legjobb barátok. Tehát messzi rokonokat, ezer éve nem látott embereket nem hívtunk.

Nagyon élveztem, nagyon meghittre sikerült. Nem is volt nagy helyen, lagzi se volt, csak egy vacsora, tánc, és hajnali 2-kor már mindenki otthon aludt.

Nekünk minden fillér visszajött, sőt még maradt is egy kicsi. Mondjuk ha nem így lett volna, a vendégektől akkor se sajnáltam volna azt amit rájuk költöttem, viszont abba egyetértek, hogy az általam igazán nem is ismert messzi rokonokra, a felmenőim alig látott családi barátaira nem szívesen költöttem volna.

Az együtt járás manapság együttéléssel is együtt jár, tehát szerintem ilyen kockázat ebbe az esetbe nincs. Akik évekig csak járnak összeköltözés nélkül, ott meg igazi szerelem, ragaszkodás nincs, általában szakítás előtti utolsó próbálkozás csak az esküvő. Ott még a két tanús esküvő is pénzkidobás.

Én esküvőt sem akarok, nemhogy felhajtást... Meg is halnék. :S

Utálok és nem tudok táncolni, eszemben sincs földig érő fehér ruhában parádézni egy csomó ember előtt.

Ha lenne esküvőm, akkor a szűk családi körrel elmennénk egy étterembe, ennénk és beszélgetnénk egy jót - ezt tesszük minden ünnepkor. Több nekem nem kell, nem az én világom ez.

28/N

Engem az esküvőben egyedül a szép ruha vonz, semmi más. Két tanúval elmegyünk aláírjuk a papírokat, ez bőven elég, nem muszáj esküvői ruhában, egy csinos, földig érő estélyi, vagy akár kosztüm is megfelelne. Utána mondjuk összehívhatjuk a szűk családot, barátokat és ünnepelünk egyet, de nem kell nagy felhajtás, kajálunk, pezsgőzünk, és kész. Inkább a nászútra tennék félre.

A párom inkább az, aki nagyban gondolna majd az esküvőre, de igazából neki is mindegy, úgyis majd közösen beszéljük meg, gondoljuk át. :)

Én világéletemben úgy képzeltem el,hogy csak két tanú van.

Sosem értettem a nagy cécót.

Én annyira intimnek tartom,ami csak kettőnkre tartozik.

Az esküvőt azért tartja a többi nő szerintem annyira parádésan,hogy ország világ elé kürtöljék végre elvette őket valaki.

Szóval én nem a pénzkidobás miatt gondolom így.

Maga az esküvő nagyon fontos nekem. Nem azért, hogy legyen egy papírom a kapcsolatomról, hanem mert egy párkapcsolatnak ez a legmagasabb fokozata, ez jelzi, hogy megtaláltam a páromat és nem kell tovább keresnem. Számomra ha valaki nem akar esküvőt hosszú évek óta tartó párkapcsolatnál sem, az azt sugallja, hogy az illető még nem kötelezte el magát, nem biztos benne, hogy az igazival van együtt, és még reménykedik, hátha talál jobbat.

Viszont a lagzi, nagy felhajtás szerintem is fölösleges dolog. Csak a stressz van vele, mindenki annyira rá tud görcsölni, hogy tökéletesnek kell lennie az esküvőjének, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük, 10 perccel később jön a fodrász, vagy mit tudom én, akkor már vége a világnak, meg mennek a viták, hogy ki mit fizessen, kell-e szállás, mennyi kaja, milyen díszletek stb. Egy esküvőnek nem erről kellene szólnia.