Miért van az embernek piromán korszaka?

a tűz szép

bár nem volt ilyen korszakom

Csak egyetérteni tudok a fentiekkel, hozzátéve, hogy nagyon érdekes kérdés, talán az ember onnantól kezdve ösztönösen vonzódik a tűzhöz, hogy rájött, hogyan lehet kordában tartani. Gondolj csak bele, fényt bocsát ki, melegít, meg lehet vele sütni a kaját, csupa jó dolog. Az emberek évezredeken át bámultak a tábortűzbe vagy a kandallóba beszélgetés közben minden áldott este. A tűz hozzátartozik a lényünkhöz, beleégett (érted, a tűz beleégett, haha) a kollektív tudatalattinkba, a kultúránkba, a nyelvhasználatunkba, absztrakt minősége remek táptalaja a filozófiának és még sorolhatnánk.

Csodálkozol, hogy egy olyan világban, ahol gyakorlatilag a gázrezsótól eltekintve akár hetekig-hónapokig nem találkozunk egy ennyire alapvető, fontos és érdekes dologgal, ami nélkül elpusztulnánk - szóval csodálkozol, hogy egy ilyen világban az emberek többségének valamikor ki kell élnie egy egész élet tűz iránti ösztönös vonzódását. Ez koncentrálódik egy rövidebb életszakaszra.

Arról pedig nem is beszélve, hogy a tűz valójában egy morzsa Nap!