Létezhet kizárólag lelki szerelem azonos neműek között?

Leszögezem, nem vagyunk homoszexuálisak.

A történet annyi, hogy munkatársak vagyunk egy elég nagy kollektívában és összebarátkoztam egyik munkatársammal. Jobban kedvelem őt a többinél és ő is kedvel engem. Privát is szoktunk találkozni, programokat csinálni. Felnőttek vagyunk, nős, családos férfiak mindketten, és valóban heterók. Ugyanakkor érdekes, hogy kölcsönösen nagyon keressük egymás társaságát. És azt veszem észre, hogy szinte örökké rá gondolok, minden időnket együtt töltjük a munkahelyen is, amennyire lehetséges, ha tovább kell maradni, akkor is úgy szervezzük, hogy együtt tegyük.

Mondhatom, hogy barátok lettünk, de valahogy ez bennem több annál. De nem testi értelemben, soha nem éreztem azt, hogy valami rejtett melegségből kifolyólag mégiscsak megkívánnám őt testileg vagy ilyesmi, de mégis sokkal több ez a szimpla barátságnál. Ezt minek lehet nevezni? Nem afféle "kémia", ahogy egy férfi és egy nő megkívánja egymást, erről szó sincs, ugyanakkor sokszor érzem, hogy hiányzik és alig várom, hogy a munkahelyen találkozzam vele. Hogy ő hogy érez, nem tudom, de érzem, hogy velem sokkal bizalmasabb ő is és jobban kedvel engem, mint a többieket. Ahogy én is vagyok ővele.

Mire véljem ezt az egészet? Kérek mindenkit, hogy ízelten poénkodásokat és oltogató ítélkezéseket mellőzzünk, inkább valami lélekbúvár dolgokban jártas emberek tapasztalata, illetve mindenki (korrekt) véleménye érdekel. Köszönöm.