Miért van az, hogy saját bevallásuk/leírásuk/ alapján, magányos -barátra vágyó emberek, valójában nem is akarnak barátságot?

Én úgy vagyok magányos, hogy nem barátra vágyom, hanem barátnőre. Jól érzem magam itthon a gépem előtt. Elvégre miről szól a barátság amit ne lehetne online helyettesíteni? Összeül az ember egy ital mellett valahol. Nem szeretek piálni. Meg kényelmetlen is mert mindenki máshol lakik mindenkinek máskor van ideje összejönni és ha nem boltban vesszük meg az innivalót akkor az is drágább.

A barátok ha nincs célzott programjuk hogy elmennek nyaralni vagy kirándulni akkor csak céltalanul ücsörögnek egymás mellett és jelentéktelen dolgokról beszélgetnek. Minél többször vannak együtt, annál kevesebb olyan téma marad folyamatos ismételgetés nélkül amit meg lehetne egymással beszélni.

A szex az egyetlen amit nem tud még helyettesíteni az internet.

11-es:

Az élő összeüléseknek sokszor nem is a tartalma, hanem a hangulata az, amit nem pótolhat a netes beszélgetés. Lehet, hogy tartalmasabban, vagy több témáról el lehet beszélgetni neten, amikor van idő pl gondolkozni azon amit felvetett valaki, de a spontán reakciókat, a grimaszokat, testbeszédet akkor is csak az élő találkozásokkor kapod meg. És ezek nagyon de nagyon sokat számítanak!! Pl. én sokkal jobban "fel vagyok dobva" egy-egy ilyen összeülős este után, mint egy ugyanolyan hosszú de tartalmasabb "célirányosabb" netes beszélgetéstől. Értem a te oldaladat is, és ha csak "információcseréről" lenne szó akkor neked lenne igazad, de az emberi kapcsolatok pont azért esnek jól mindkét félnek, és azért töltik fel az embert, mert nem csak száraz "adatcsere" hanem hangulat, légkör, ilyesmik. Meg hát ott van az is, hogy sokszor nagyon elegem van a szobámból, lakásból, elég egyhangú lehet mindig egy helyről beszélgetni, akármennyire is változatos vagy vicces témák legyenek azok.

Hát, sztem a barátság alapból ott kezdődik, hogy azt nem "keressük", hanem kialakul. Bárki akivel beszélek és barátnak, havernak tartok, azzal spontán ismerkedtem össze, nem úgy hogy "szia, leszel a barátom".

Meg ez olyan mint amikor a lányok mondják hogy "jajj nincs pasim...leszel a csajom?...bocs nem" :D

Egyszerűen ez ilyen, mindenki sír rí, de általában azért mert ő egy bizonyos körhöz akar tartozni, és nem ismeretlenekkel haverkodni, vagy csak szimplán nem vágynak igai társaságra.

Igazat szóltál, utolsó! És azt se felejtsük el, hogy a bizonyos kör is az alapján alakul ki, hogy kinek mennyi pénze van. Hiába akarna az ember normálisakkal barátkozni, amikor a munkahelyén és a lakóhelyén is csak a legaljával tudna ismerkedni, velük meg nem akar.

Nem mehet oda senkihez sem úgy, hogy "szia, leszel a barátom?" ahogy úgy sem, hogy "látom te nem vedelsz, nem dohányzol, nem abban éled ki magad, hogy hány csajt dugtál meg szombaton és az életcéljaid is magasztosabbak ennél".

Pedig ezt én sem értem:) Biztosan nem gondolok arra, hogy úgy ismerkedjek, hogy "-szia, leszel a barátom?", hanem kialakul.

De azt én sem értem, hogy aki 'szánalmasan'(bocs az ítélkezésért) sír, hogy bárcsak lenne "bárkije", az miért nem fogad el utólag, miért ítél el bárkit, akivel csak barátkozik? Volt rá példa és nagyon zavart az illető hozzáállása. sokáig dumáltunk, és talán közben "valami más" után vágyakozott, amit aztán megkapott, és örült egy ideig, majd az sem volt jó neki..

olyankor nem tudom mit képzelt az az ember, hisz ő sem tökéletes, vagyis képes olyan dologért kritizálni téged, amit ő is elkövet.

az ilyen simán csak hülye.