Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Mit lehet tenni, ha kezd...

Mit lehet tenni, ha kezd elhagyni a remény?

Figyelt kérdés
Elég rossz gyerekkorom volt és nagyon korán fel kellett nőnöm. Ahhoz, hogy túléljem azt a fájdalmat, amit átéltem teljesen elnyomtam magamban mindent. Rájöttem, hogy ez nem vezet sehova, és változtatnom kell. Ez -habár még nem teljesen- de sikerült. Lassan megy, de haladok. Azonban érzelem szegény lettem, és attól tartok, hogy egyes érzelmeim teljesen elvesztek, és bár vannak barátaim, de senkit nem tudok a falaim mögé engedni. Ami elég ilyesztő, hiszen ha belegondolok, hogy előttem még az élet, de senkit nem tudok magamhoz közel engedni, akkor mit ér? Soha nem lesz senkim, nem tudok megbízni senkiben, nem leszek szerelmes, és egyedül maradok. Kitartó vagyok és megteszek mindent a céljaim érdekében. De van amikor ez nem elég. Néha úgy érzem, elfogyok, nem vagyok elég ahhoz, hogy jobb lehessek. Olyan mintha kezde eltűnni a remény. Szóval mit lehetne ez ellen tenni? Mert én tényleg, nagyon szeretném.
2013. dec. 22. 21:03
 1/6 anonim ***** válasza:
Ugyanez a problémám. Elég ijesztő az, amikor már a sokadik ember azt mondja, hogy üres vagyok és nincs bennem semmi élet. Pedig nem ismerik egymást és nem beszéltek össze, mégis ez a meglátásuk. Én is félek attól, amitől te, hogy így egyszerűen meghal a lelkem. Amúgy szeretethiány miatt van. Utána olvastam, meg beszéltem hozzáértőkkel és erre jutottam.
2013. dec. 22. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
Én képtelen vagyok feloldódni társaságban és ismerkedni. Egyszerűen nem megy. Ha felém nem nyitnak az emberek akkor én sem tudok feléjük nyitni. Barátaim, párkapcsolatom, családom, semmim sincs. Egyetemre járok, ismerkedni nem tudok, mindenki mogorvának tart, pedig nem vagyok az. Mosolyogni sem tudok, mert nincs okom rá. De hiányzik a szeretet, nagyon vágyom törődésre. A hitem pedig kezd elszállni, egyre nehezebb hogy miért pont én gyötrődöm ennyit... A gyerekkoromra nekem is visszavezethető minden, amiatt lettem defektes :(
2013. dec. 22. 21:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:

Én is ilyen vagyok, de gondolj bele, rajtad múlik igazából, hogy ki akarsz lenni. El kell döntened, hogy akarsz e 'újjászületni' , elhagyni a sérelmekeket, elfeledni a múltat. Néha nagyon ragaszkodunk a sebeinkhez, mert ha félünk a változástól, vagy nem merünk lépni, gyengének tűnni, akkor van mire ráfogni, hogy miért is nem megy ez nekünk. Dönthetsz úgy, hogy mered elengedni a múltat és a jelenre, a jövőre koncentrálsz.

Van egy ilyen idézet, hogy : "Nem vagy akárki, akárki vagy nem?"

Érdemes elgondolkodni rajta.

Az akarsz e lenni, amilyennek formált az élet, meg a körülményeid, vagy az aki ott belül szeretnél lenni? Ez meg csak Tőled függ semmi mástól.

Hajrá :)

2013. dec. 22. 22:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
Igazad van utolsó, csak tudod sok a lelkis ember, akit ha egy kis bánat ér, akkor az egy örök tüske a lelkében... Nehéz ezektől elszakadni, és arra gondolni hogy egyszer jobb lesz, és hogy megmutatom a világnak hogy mire vagyok képes, mert ha rengeteg csalódás ér, akkor a hited elveszted... hited a reményben, istenben, jobb életben, akármiben, de elveszted, és visszahozni már nehéz...
2013. dec. 22. 22:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim válasza:
Hasonloan erzek en is. Azt hiszem tudom, mi segitene rajtam, de az nem rajtam mulik.
2013. dec. 23. 15:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:
Tényleg jó lenne egy kis szikra/visszajelzés, hogy jól csinálom. Legalább a remény megmaradna. :/
2013. dec. 23. 15:57

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!