Miért félek sokmindentől? Hogy tudok ezen változtatni? Többi lenn.

Velem is ugyanez van, bár én sem egyedül, sem a sötétben nem félek, meg régebben imádtam egyedül élszaka hazajárni. Viszont ez egy ideje, amióta eléggé nehéz lett az életem és sokat vagyok magányos (ami megvisel, nem is kicsit) megváltozott és már semmi pénzért nem mászkálnék éjszaka egyedül. Pedig vágyok rá, de egyszerűen félek és nem tudom legyőzni. Nem tudom, miért van ez, azért is válaszoltam, mert érdekel ez a kérdés. Engem elég sokan kinevettek ezért. De én voltam a hülye, hogy elmondtam nekik, pedig tudom, hogy nem toleránsak az emberek és nulla a beleérző képességük.

Az ilyesmit valami kiváltja, biztos volt valami meghatározó élményetek és az okozza. A fóbiákat lekell küzdeni, hozzá kell szoktatni magad, erősíteni az érzést, hogy biztonságban vagy és ezt tudatosítani. Az én párom is mondja néha, hogy fél vagy nem szivesen van egyedül, mikor éjszakás vagyok, de ez valamilyen mértékben normális szerintem, nem tudom nálatok milyen mértékű.

Én szeretek éjszaka egyedül lenni itthon a szüleim nélkül, mert akkor azt csinálok, amit akarok. Viszont éveken keresztül a rokonok aggódásait hallgattam, hogy jaj, betörnek, meg az emberek rosszindulatúak...ráadásul még olyan rokonom is mondta ezt, aki egyébként nem buta és mindig is adtam a véleményére és mindig is igaza volt 90%-ban. Évekig hallgattam ezt és úgy látszik, megtörtem, vagy nem tudom. Bár otthon nem vészes, csak egészséges mértékben félek, de az utcán néha elég kellemetlen, amikor megrohannak ezek a rossz érzések, hogy egyedül vagyok és kiszolgáltatott. Olyankor még az se segít, hogy ott van a spré a zsebemben. Meg amúgy is egyszer már állt meg mellettem kocsi és akkor se fújtam képen. Bár nem is volt vészes, mert csak egy alkesz volt. Azóta félek amúgy. Tudom, hogy ez váltotta ki, de hiába tudom, ha nem tudok rajta változtatni. És már azt is próbáltam, hogy legyőzöm a félelmem, azóta egy rakásszor mentem már haza este egyedül, de nem sikerült. Nem vált be. Végül feladtam, mert csak rosszabb lett, hiába nem történt semmi.

A viharos sztori az még nem feltétlenül eltúlzott, a másik igen amikor már mozdulni se tudtál. De hogy erősítsem a félelmeteket ( már bocsi :D ) nem teljsen alaptalan egy fiatal lánynak meg idősebbeknek is kietlen helyen sétálgatni egyedül éjszaka, kerüljétek az ilyen szitukat.

Ezért utálom, hogy nő vagyok. Legszívesebben kioperáltatnám a méhem, meg leoperáltatnám a melleim.

Ne legyél ilyen drasztikus, elég ha elmész egy önvédelmi tanfolyamra vagy szerzel egy barátot, aki testőrként is funkcionál :D

Ez nagyon aranyosan hangzik :) De ne félj. Szerintem úgy tudsz ezen változtatni hogy kimész valakivel akiben megbízol, úgy hogy nem beszéltek meg semmi. Vagy megkéred hogy mögötted jöjjön vagy figyeljen :) próbáltad már? A húgomnak is hasonló gondja volt. Ha gondolod írj privit és adok még ötletet :)

..20f ^