Az miért gond hogy akár tűzzel-vassal is de meg akarok változtatni másokat?

Biztosan igaza van, hiszen ő a szakember és igen, ez szerintem is negatív tulajdonság, méghozzá egy elég rossz fajta. Az becsülendő, hogy segíteni szeretnél másokon, de az mindig jobb, ha inkább csak irányt mutatsz a másiknak, és nem rákényszeríted az akaratod, talán többre mennél, ha nem tukmálnád a nézeteidet, hanem esetleg megvitatnád a dolgokat értelmes, kulturált, felnőtt módon.

Az, hogy másokban akarod magad kontrollálni az valami olyasmi lehet szerintem, hogy valahol te is ilyen bizonytalan természetű vagy, vagy régebben az voltál és így próbálod meg leküzdeni ezt a dolgot, hogy nem hagyod, hogy a környezetedben ilyenek legyenek az emberek, de ez csak egy tipp, mert ugye én nem ismerem sem a részleteket és nem vagyok pszichológus sem.

Ezek szerint van egy elképzelésed arról, hogy mi a helyes az életben. Aki nem azt teszi, nem úgy él, akkor úgy érzed, a te kötelességed (bocs' most egy kicsit durva leszek, csak azért, hogy lásd az ő szemükkel):

- belepofázni az életükbe, hogy mit, hogyan kellene csinálni

- rájuk erőltetni a te igazságodat, és nem hagyni, hogy megtapasztalják a saját hibáik-tévedéseik következményeit

- nem engeded ezáltal nekik, hogy esetleg bebizonyítsák, az őáltaluk elgondolt élet is vezethet eredményre

- miből gondolod, hogy egyedül az a jó, amit te jónak gondolsz???

- hagyd az embereket, had éljék a saját életüket, te milyen alapon teszed mindazt, amit teszel??? Ki vagy te, hogy ilyen mértékben mersz másokat bírálni, és ilyen mértékben akarsz bele-avatkozni mások életébe?????

2-es vagyok!

Csakhogy értsd, miről beszélek:

Szomszéd lakás önkormányzati egyszobás. Egy fiatal anyuka két kislányával él benne. Persze nem könnyű, egyszobásban 3-an, ráadásul fél évvel ezelőtt kapták meg a kiutalást, addig albérletben laktak.

Pár hete (tiszta jószándékbó) befogadta a barátnőjét és annak kislányát, mert ők hirtelen kerültek az utcára.

Most mondja nekem, hogy úgy döntöttek, vissza-adja ezt a lakást az önkormányzatnak, és a barátnőjével (+ 3 gyerekkel) keresnek egy többszobás albérletet, és összeköltöznek.

Mondtam neki, meg vagy húzatva, ha ezt megléped, az életed során soha többet nem fogsz kapni önkormányzati lakást!!! Gondold meg alaposan!!!

De a te életed, melyről neked kell döntened! Én csak azért szólók, hogy tudjál róla! Ha mégis maradsz az eredeti tervnél, nem mondhatod később, hogy senki sem szólt!

És ennyi! Egy másik ember életébe ennél jobban belefolyni, ennél többet tenni nem lehet, és nem is szabad!

Teljesen igaza van a terapeutádnak.

Mivel nem vagyok szakember, csak a saját nyelvemre tudom lefordítani azt a helyzetet amiről írsz.

"sokat beszélek neki a helyes életfelfogásról"

Az már probléma, ha azt hiszed, hogy a Te életfelfogásod a mérvadó, ami szerint másoknak élnie, és viselkednie kellene. Ez nem helyes. Nem a Te életedet élik mások, nem a Te értékrended szerint, így azt se tudod megmondani nekik, hogy mit és hogy csináljanak.

"másokban akarom kontrollálni saját magamat"

Ez is igaz. Általában más emberek viselkedésében azok a dolgok zavarnak minket, azok a hibák amik bennünk is megtalálhatóak.

Így pl. Én amikor valakiben hibát találok elgondolkodok rajta, hogy bennem ez a hiba milyen módon nyilvánul meg. Ha egészséges önkritikával rendelkezik valaki, akkor rájön, hogy saját magán mit kellene változtatnia.

Fogadd el, hogy az emberek úgy jók ahogy vannak. Mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei, ettől emberek. Soha, senki nem fog a Te igényeidhez igazodni, és soha senkit nem változtathatsz meg csak azért, mert úgy számodra jobb lenne.

Az már haladás nálad, hogy terápiára jársz, mert tényleg vannak problémák az emberekhez való hozzáállásodban.

Változz, ne változtass. Azon is gondolkodj el, hogy azok akiket kritizálsz, rászorulnak-e szakember segítségére úgy ahogy Te. Ha nem, akkor nyilván ők valamit jobban csinálnak az életben. Próbálj meg inkább Te elfogadni jó tanácsokat, mint azt osztogatni másoknak.