Velem van gond, hogy nem akarok idegenekkel szülésről meg egyéb intim dolgokról beszélgetni?

Nem veled van a gond.

Mindenkinél máshol van ez a határ. Én testileg azt sem szeretem, amikor szorosan ül mellettem valaki egy járművön vagy a padon, magánügyekről meg elég zárkózottan nyilatkozom, ha kérdeznek. Valamiért tőlem ritkán is kérdeznek ilyesmit az emberek. Inkább a passzív fél szoktam lenni, aki mindenki baját meghallgatja, és akinek sosem kérdeznek vissza. Néha nem is bánom. Van, aki úgy dolgozza fel az eseményeket, hogy folyamatosan beszél róluk. Minden ember más. A nagyon nyitott embereknek az a fura, akiről nem tudnak mást, csak a nevét, nekem, neked, és az ilyen beállítottságú embereknek meg az a fura, ha olyan dolgokról mesélnek neki, amiről nem is kérdezett semmit. Én abban is látok valamit, hogy azok akik így megnyílnak kérdés nélkül, magányosak lehetnek. Nincs senki, aki megkérdezze, mi bajuk van, hogy érzik magukat, mely dolgokat nem dolgozták még fel, stb. Én talán azért nem igénylem ezt, és azért furcsa, mert a férjemmel rengeteget beszélgetünk, akár lelki dolgokról is, nem csak tényekről, tennivalókról. Sok nőnek, édesanyának ez hiányzik, úgy érzem. Nincs barát mellettük, aki meghallgatná őket, és muszáj kiadniuk, ami bent maradt. Egyszer láttam egy fiatal egyetemistát, aki a sétáló utcában a barátjával "ingyen ölelést" osztott. Ez egy ilyen "jótékony" jószívű kezdeményezés, még külföldön kezdődött. Tényleg nem szól másról, mint egy ölelésről, akárkivel, aki igényli. Ott láttam egy kismamát, aki tolta a babakocsit, alul megpakolva szatyorral, nagy monoton ment előre, és amikor meglátta ezt, megállt és megölelte a srácot. Percekig nem engedte el, még el is pityeregte magát, és bevallom kicsit én is, annyira sütött róla a magány. A környezete talán észre sem vette, mennyire régóta nem ölelte meg senki sem. Felmerült bennem és azóta többször is eszembe jutott, hány magányos ember lehet körülöttünk, és mennyire kevés elég lehet egy pár percnyi megnyugváshoz, ölelés, meghallgatás. Én igyekszem így gondolni azokra, akik ok nélkül és indokolatlan mértékben megnyílnak nekem.