Miért viselkedem férfiatlanul 31 évesen? Tudtok rá magyarázatot adni?

Alább részletezem. A sztereotípiák lennének, hogy vezető egyéniség, domináns, határozott, könnyen hoz döntéseket, esetleg szórakozni jár, jó a utálom kimondani de csajozós dumája, sokat lehet vele hülyülni, ahogy egy lány mondaná. Ezek közül még véletlenül sem igaz rám semmi. Szeretnek meccset nézni sörrel a kezükben, barátaikkal mindenféle hétköznapi, triviális beszélgetést kezdeményezni, könnyen felszednek nőket, tele vannak magabiztossággal, jól feltalálják magukat az otthoni munkában, inkább a kétkeziben.

Ehhez képest én utálok meccset nézni, nem fogyasztok alkoholt, nőket nem szedek fel, mivel túl bátortalan vagyok ahhoz, hogy megszólítsam őket. Inkább mélyreható nem hétköznapi témákban szeretek elmélyedni. Ha egy döntést kell meghozni az számomra a legnehezebb, szubmisszív alkat vagyok, mindenkinek behódolok, arra képtelen vagyok, hogy másoknak parancsokat adjak, alacsonyabb rendű embernek érzem magam a többinél. Ráadásul bizonytalan vagyok. Ma a barátnőm gyakorlatának vége lett és én sírtam, hogy ott kell hagynia a helyet. Hogyan lehetséges ez? Miért alakultak ki bennem ezek a tulajdonságok? És egyáltalán hogy képes nő szóba állni velem?