Szerintetek ha valaki tehetséges valamiben, akkor feltétlenül szereti is azt csinálni vagy van kivétel?

Felidegesíteni anyámat a rendetlenséggel!

Én állítólag jól rajzolok, de mégis utálom. Szerintem azért, mert a suliban rámerőltették, éppen ezért, mert jól megy. Így szerintem sokan mások is jártak.

Miért kell lepontozni? Nem humorizáltam.

Nekem a programozással volt ez, jól ment, szerettem, de mióta ezt tanulom az egyetemen és ott muszáj már legszívesebben mennék inkább tehénpásztornak.

Én rajzolok. Nem tartom magam egy nagy tehetségnek, de meg vagyok elégedve magammal. Régebben nagyon szerettem rajzolni. Most már csak néha-néha. Igazából kedvem lenne hozzá, de nem tudom megfogalmazni miért, de valahogy mégsem visz rá semmi. Nem szeretek a fióknak dolgozni. Általánosba folyton ezt nyomatták és akkor úgy éreztem, hogy tényleg érdekel másokat, tetszik neki. Otthon is büszkék voltak rám. Később viszont mintha már megszokottá vált volna. Ez most kicsit egoistán hangozhatott, de már nem nagy szám, ha rajzolok valamit. Ez az egyetlen dolog, amiben vállalhatóan tudok teljesíteni. Úgy éreztem, hogy csak ezért szeretnek és büszkék rám. Ezért bevallom élveztem a dicséreteket. Arra bezzeg jó voltam, hogy másoknak dicsekedjenek, de közbe rám se néztek. Valamint emiatt kissé le is néztek, hogy nem értek semminez, nem vagyok értelmes ember mert csak rajzolni tudok. Ezeket hangoztatták is. Így én egyre inkább a matek felé húzódtam, a mérnöki pályát tűztem ki célül. Még elég messze vagyok tőle, de már megbántam. Ritka pillanat amikor rajzolok, de akkor nagyon élvezem. Ennek ellenére nem jelenteném ki, hogy szeretem.