Miért vagyunk mi emberek ennyire közömbösek?
Nyáron elkedztem tanfolyamra járni, (angol nyelv) munka után rögtön mentem, jó volt, mert egész napom elment, mikor nem mentem tanfolyamra, aznap kellett túlóráznom, szal nem unatkoztam. A Csoport nagyon összeszokott kis csapat volt jókat nevettünk, és a tanár úr is nagyon türelmes, barátságos volt a csoporttal, a tanfolyam utolsó napján, elmentünk vacsorázni a csoporttal, ahol sokat nevettünk, ekkor jegyezte meg az egyik csoporttárs, hogy manapság nemigen vannak ilyesféle összejövetelek. Ez így van, valamiért elmerülünk a szürke hétköznapokban, és ritka, mikor emberek egy csoportja összeül, és barátian eltársalog:). Rohanó világban élünk, mindenkinek meg van a saját baja, de úgy gondolom, az emberek félnek a magánytól, és vágynak az efféle, élményekre, mindemellett "boldogtalanok" és csak a munkájuknak élnek, ahogy jelenleg én is. Más is van ezzel így? aki fél a magánytól?
22/F
Habár fiatalabb és világ "látatlanabb" vagyok, mint Te, de mégis volt már pár dologban részem. Szerintem azok az emberek, akiknek van szüksége emberi kapcsolatokra, mennek és igazán tesznek értük. Sok példát fel tudnék hozni. Én is jobban kedvelem az ilyesféle "bulizást", mint a techno, house és egyéb szar zenére rángást egy villódzó fényekkel, emberekkel teli helyen.
Amit én a lehető legnagyobb erőmből próbálok elkerülni, és elkerülni mindig a későbbiekben is, az a befásultság, a munkába való menekülés akármi elől is, a munka utálata. A legrosszabb, amit ma az ember tehet, ha olyat munkálkodik a hétköznapokban, amit nem szeret. Egyáltalán nem emiatt vagyunk ezen a csodálatos bolgyón. Nem a robot és a gürcölés miatt. Hanem hogy a pillanatnak élve boldogok legyünk. :) Mindenkinek mást jelent a boldogság, van, aki jobb szeret magányosan és egyedül lenni (én is sokat szeretek egyedül lenni, és nem hívatlan vendég nálam a magány sem), vagy minél több, igazi, mély emberi kapcsolat közepette, vagy munkába temetkezve... fontos lenne, hogy az ember a képességeinek megfelelő munkát végezzen, de nem utolsósorban olyat, amit szeret.
Egyébiránt a saját szüleim az ellenpélda, ők sehova nem járnak el soha, és ez óriási szakadékot szült közéjük, közénk... de csak egy délutáni séta is jó lenne... az is sokat lökne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!