Miért nem becsülik sokan azt hogy élnek?

Ha több szépet látnának-olvasnának az emberek pl. a kultúrában és ha a kölykök affelé lennének terelve kiskoruk óta, nem hagyva, hogy az utcán gettósodjanak és cigányosodjanak (bocsánat), akkor mindenki jobban értékelné önmagát.

Ugyanezt értve kapcsolatokra is, felnőtt korban.

Mellesleg erre rátesz még jó nagy lapáttal az is, hogy az öldöklő-lövöldöző-gyilkoló-megalázó filmeket, műsorokat, videókat nézik az emberek. Ezek vannak nap mint nap lenyomva a nép torkán, főleg a kereskedelmi csatornák által. Mindezeknek a műsoraik tele vannak korrupcióval is, főleg a drága sms küldésre buzdító műsorok.

És mindezek tálcán vannak kínálva reggeltől-estig gyerekeknek és felnőtteknek is.

Minden esetre a fogyasztó védelmet és média szervezeteket át kellene nevezni: korrupció és agymosó védelemnek.

Az életet élni kell: érezni-simogatni-kóstolni, sétálni a természetben, gyerekeinkkel foglalkozni.

[link]

Nem tökéletes ez az elmélet sem, mert vannak "átfedések", és van amikor megelőzik egymást a dolgok (szerelmes lehetek, attól, hogy éhes vagyok), de szerintem ezt tanulmányozd át, és meglátod, hogy ha nincs meg ebből jó pár, akkor az életminőség miatt nem nevezhető életnek az élet. Tehát nem a mennyiség (meddig élünk), hanem a minőség számít (hogyan élünk), és bizony nagyon könnyen lehet azonosulni az ilyen megtört emberekkel, akik élni sem akarnak, ha egy pillanata cserélnénk "életet". (vagy csak "teljes" bepillantást nyerhetnénk...)

Szóval az élet önmagában nem elég, meg kell találni azt a helyet is, ahol érezzük, hogy akik vagyunk, az értékes, és "kell" a társadalomnak (szubkultúrának). Ha nincs hajtóerő, nincs szándék, ha nincs szándék, nem küzdünk, ha nem küzdünk, meghalunk...

Isten adott neked egy célt, (remélhetőleg ezt már tudod, ha már hiszel benne ;) :D) de nem mindenki olyan szerencsés, hogy birtokoljon valami "hajtóerőt". Ez a keresztény emberek dolga (elsősorban), hogy mutasd meg a megtört embereknek, hogy igenis értékes, van célja az életének, és hogy hol tudna leginkább hatékony, értékes ember lenni.

Az élet is azok közé a dolgok közé tartozik amiket az ember csak akkor kezd el értékelni amikor elveszíti azt. Ilyen az egészség és a családtagjaink "jelenléte" (bocs, ezt nem tudom jobban kifejezni).

Megszokjuk, és természetesnek vesszük őket, és mikor nem úgy működnek ahogy kellene, vagy elveszítjük azokat csak akkor döbbenünk rá milyen fontosak is voltak az életünkben...

A fiatalokat is meg tudom érteni. Régen ha az ember tanult, fejlesztette magát biztosra vehette, hogy boldogul az életben. Nehéz munkával, idővel, de elérte a céljait. Manapság azt látom, hogy akár mennyire próbálkozunk sokszor a napi betevő is gondot okoz. Egy fiatalnak ezzel szembenézni nagyon nehéz.

Aranyos megfogalmazás ez:

"Az egyik hozzászóló említette hogy isten céllal teremtette az embert, ebben nagyon mélyen hiszek és talán ezt kellene keresni, jobb esetben megtalálni mire az életünk végére érünk."

Nagyon mélyen hiszel?? (akkor mért fogalmaztad így a mondatod többi részét?)

Talán kellene keresni?? :D

Jobb esetben megtalálni?? :D

És életünk végére?? :DD

Ezt már tegnap is késő lenne tudni... :)

A vallást semmi esetre sem illik összekeverni a hittel, mert elég nagy a szakadék köztük... (ezt mindenki másnak mondom, nem neked kedves kérdező! :D)