Azok a közeli/távoli rokonok, akik nem járnak ki min. Egy évben egyszer rokonaik siremlékéhez évekig vagy soha, hogyan gondolkodnak? Miért nem teszik ezt? Tegyük fel, hogy abban a városban/településen élnek, ahol ezek vannak.

"A temetőbe való olykori járás a minimum annak érdekében, hogy emlékezzünk."

Szerintem nem ez a minimum. Nincs minimum, mert mint valaki előttem leírta, a síremlék csak az egyik módja annak, hogy a halott rokonainkra emlékezzünk. Van, aki ennek más módját választja, és a síremlékkel nem is törődik. Attól még, hogy a legtöbbünknek ez egy fontos része a halottakra való emlékezésnek, lehet, hogy valakinek nem fontos.

Aki állandóan a sírhoz jár, viszi rá a virágot, az sem a halottra emlékszik. Csupán a külvilágnak akarja megmutatni, hogy mennyire "hiányzik" neki a halott.

Édesanyám mondta, hogy nem a halottal kell törődni, hanem az élővel! Ne a sírjához járjunk ki, hanem, amíg él, addig szeressük és törődjünk vele. A halottnak már erre nincs szüksége.

Elég évente egyszer-kétszer kimenni a temetőbe, és a sír környékét rendbe rakni. Otthon is lehet a halottainkra emlékezni.

Ha valaki meghalt, az nincs többé.

Emlékezni lehet rájuk, de ehhez NEM kell a temetöbe menni, söt egy sír is teljesen fölösleges.

Ami meg egy idegen sírra rálép, az sokkal rosszabb, mint aki nem jár temetöbe.

Az élet az élőké.

A többi csak színház.