Az introvertált típusú embereket hogyan látják kívülről extrovertált embertársaink?

Én egy csöndes, visszahúzódó, sokkal inkább introvertált gyerek voltam mondjuk 10 évvel ezelőtt, azonban a kamaszkor és az egyetemista évek után ez megfordult és ma már abszolút extrovertáltnak gondolom magam.

Én az introvertált emberekről először nem tudom eldönteni, hogy csak nem mernek a társaságban beszélni valami miatt, vagy így tényleg jól érzik magukat. Nyilván ez egy beszélgetésig nem is derül ki.

Szerintem viszonylag fejlett az érzelmi intelligenciám így én megértem az introvertáltakat.

Tapasztalataim alapján leginkább négyszemközt tudok elbeszélgetni velük, így azt vettem észre, hogy sokkal jobban megnyílnak mint egy nagy társaságban. És velük is jól el tudok beszélgetni, csak nem feltétlen a populáris társasági témák jönnek fel, hanem gyakran más dolgok is. De ez engem nem zavar, mert szeretek sokfajta emberrel megismerkedni, úgy érzem, hogy ettől is több vagyok.

Még egy gondolat ami eszembe jutott: Lehet, hogy baromi nagyot tévedek, de szerintem az introvertáltaknak arányaiban(!) több igazi emberi vagy baráti kapcsolatuk lehet, mivel nem gyűjtögetik feleslegesen a haverokat és készségesebben, segítőkészebben is állnak azokhoz akikkel jóban vannak mint extrovertált embertársaink hasonló esetben.

8#

Nem 50-50% az arány, az introvertáltak kevesebben vannak. És hogy az introvertáltak többnek hiszik magukat, hogy arrogánsak, ez egy tipikus tévhit az extrovertáltak közt. Nyilván te úgy értelmezed az introvertált magába zárkózó viselkedését, hogy azért nem akar szóba állni veled, mert felsőbbrendűnek hiszi magát. Lehet, hogy vannak ilyenek is, de hidd el nagy általánosságban egyszerűen csak szeretnénk egy kis csendet és magányt. Ha kivárod, amíg az introvertált kedvet kap a beszélgetéshez, megláthatod, hogy nem hordja fent az orrát, és nem tart kevesebbnek téged önmagánál.

És senki nem hiszi, hogy szekta vagytok. :D

Szerintem csöndesnek tűnünk az extrovertáltak szemében, másak a nézetek, ők se értik hogy mi hogy vagyunk ilyenek, és például én sem értem őket, lehetetlennek tartom hogy minden szabadidőmet emberekkel töltsem, inkább olvasok, bicajozok vagy filmezek.

De szerintem senkinek nem szabad elítélni a másikat, én mindig is csodáltam azokat az embereket akik nyíltak és könnyen barátkoznak.Egybébként négyszemközt mi is meg tudunk nyílni, nem aarrólvan szó hogy félénkek vagyunk:D