Mikor jutottunk oda, hogy az emberek bűnüznek, pofátlanok, és még nekik áll feljebb ha szólsz?

Ha nagyon filozofálni akarnék, bűn már az állatvilágban is létezik. (Gondoljunk csak rá, hogy a hím oroszlán lazán megöli az előző alomból való kölyköket.) Bár elsőre a "bűn" szóról nem a parkolási szabálysértések jutnak eszembe.

Az becsülendő, hogy így ügyelsz a rendre, csak igaz, ezt nem neked kéne megtenned. Nem azt mondom, hogy fogadjuk el, ha a rokkant helyeket elfoglalják, csak tudod, vannak, akikkel nem érdemes kötözködni, mert te húzod a rövidebbet.

Az meg, hogy egyes szabálysértések ennyire általánossá váltak, az a gyér ellenőrzés és büntetés miatt van így. Ha mondjuk törvény lenne rá, hogy bevonják a jogsiját annak, aki egészségesen rokkant parkolóba áll, hidd el, szinte senki nem csinálná. A közlekedési kultúra amúgy is a béka popsija alatt van, elég csak a gyorshajtókra gondolni. (Akik még fel vannak háborodva azon, hogy a rendőr milyen jogon meri bemárni őket. Kicsit ironikus, nem?)

De ha ennyire ki vagy akadva a parkolási szabálysértőkre, akkor mit gondolsz az adócsalókról, tolvajokról, pénzmosókról, gyilkosokról, stb? Ezekhez képest az, hogy valaki más helyére áll be, egy apró semmiség.

Nagyjából akkoriban jutottunk ide, amikor országunk egyik Fideszes vezetője nyilvánosan kijelentette, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. Akkor ugyanis az is nyilvánvaló, hogy csak az számít, hogy gazdag légy, az nem, hogy hogyan leszel az.

Akkoriban volt, amikor a rendőrök a szegények nyomorgatóinak kezdtek segíteni az áldozataik kilakoltatásánál.

Nagyjából akkor, amikortól szenzációnak kezdett számítani, hogy az ország első számú vezetője, Kádár János, spártai körülmények közt élt, ahelyett, hogy szétlopta volna az országot.