Jó felfogás az, hogy "minek adjak másoknak, mikor Nekik is van esélyük hogy szerezzenek"?

Nem veheti az ember a vállára minden másik ember gondját.Elég ha a saját gondod és a családodé a válladon van.

Nemes és szép dolog adni,de meg kell válogatni,hogy kinek adsz.Egy beteg gyermeknek adnék segítséget,és pénzt is(ha lenne saját keresetem),de még nincs saját keresetem.Így,amit feltudok ajánlani egyenlőre,az a lelki segítség.Ezt meg sajnos kevesen(!!!) értékelik,hiába van vészhelyzet.

Ha lesz pénzem,akkor tuti,hogy az adóm 1%-án kívül kicsit többet is próbálok adni majd egyszer egy beteg gyereknek,vagy bárkinek,akinek meghat a sorsa.

Én az utcán élők közül a nőknek adnék.Meghat a sok rossz női sors.Én is egyszer felnövök,lányból nő leszek,de úgy érzem,hogy nem kell sok tudás ahhoz,hogy az ember tudja,hogy a nőknek nehéz a sorsuk az utcán.Könnyebben bánthatnak egy nőt,mint egy férfit..könnyebben kihasználhatják,és aztán eldobhatják,mint a kapcarongyot.Nem szeretnék ilyen sorsra jutni.Ha pedig alkoholista nővel találkoznék,és látnék a változásában valami esélyt,akkor tuti,hogy felkapnám a semmiből,és egy minimum segítséget nyújtanék neki.Ha csak egyszer zuhanyozhatna meg mondjuk a lakásomon,vagy enne meleg ételt,vagy adnék neki mondjuk csak 2000 Ft-ot,már előbbre lenne.Igaz,hogy nem sokkal.Ha meg odaszokna,akkor elmagyaráznám neki,hogy ez nem így működik,hiszen nem bíznék még benne.És akkor bizonyítson,ha többet akar.Mert ugye az ember fél,hogyha a kisujját nyújtja,akkor a karja kell a másik embernek.De én ezt adnám is,csak elvárnám,hogy sose lopjon meg,illetve tennék róla,hogy ne is lopjon meg.Ha csak egy ember lenne nekem hálás az életemben,akkor is legalább lenne valaki,aki őszintén,tiszta szeretettel a szemembe tudna nézni,mert tettem érte valamit.Nekem az érzelmi háttér a fontos,és nem az,amim van.

De persze fontos a saját megélhetésem.Ezért küzdök,és fogok is küzdeni.Ezért küzd mindenki Magyarországon.