Lehetséges, hogy enyhén autista vagyok?

Anyukám tegnap mondta meg, hogy 15 évesen autistának diagnosztizált egy neves pszichiáter, de azt mondta, ne árulja el, mert megbélyegeznének miatta. Most 47 éves vagyok. Az egész életem azzal telt, hogy egyik gödörből kerültem a másikba, mert sehol, soha nem passzoltam - kirúgtak, kibetegedtem, vagy én jöttem el, mert rosszul éreztem magam. A diagnózis egyrészt megnyugtatott, helyre tett, másrészt nagyon elkeseredett vagyok, mert teljes egészében tönkretette a kapcsolatomat anyuval és a családommal az, hogy nem adtak mellém "használati utasítást", amivel elkerülhető lett volna a több évtizedes gyűlölködés, ami egymás és önmagunk meg nem értéséből származott. Én is büszke vagyok a diagnózisomra, mert végre ráébredtem, hogy ami mások számára dili, az az én "pluszom". Egész életemben depresszióval, szorongással, pánikkal stb. kezeltek, pedig lehet, hogy "csak" némi tényismeret mindezt elkerülhetővé tette volna. Példa: nem erőszakolnak olyan pályára, ahol állandó a nyomás, és folyamatosan sok ember között kell lennem, dönteni. Ebbe bele is rokkantam 8 év alatt. Ha a diagnózisomnak megfelelően választok szakmát, ma is fizikailag egészséges ember lehetnék, ahelyett, hogy az állandó feszültség miatt már háromféle tumorom is volt, plusz rengeteg pszichoszomatikus betegségem van, amit a stressz okoz. Az Aspergereseknek külön rossz, mert a mi agyunk máshogyan van huzalozva, tehát borítékolva van a "ferde nézés", irigység, a "normálisoktól...

Ja, kedves kérdező, menj orvoshoz, és deríttesd ki. Elsősorban a magad, de mindenki más életét megkönnyíted vele...