Lehetséges, hogy enyhén autista vagyok?

Szerintem nem. Inkább tényleg az van, hogy most váltzol meg. Most leszel felnőtt nő, ezért változik a személyiséged is.

Van egy lány imserősöm, papíron ő se autista. De szerintem tuti az. Csak azzal a néhány imserőssel ál szóba. Nem dolgozik (pedig jó végzettsége van), mert akkor emberek közé kell menni. A házban ahol laknak senkinek nem köszön, senkivel nem áll szóba. Ha egyedül van otthon nem nyit ajtót senkinek. Ilyesmik. 30pár éves csaj. Szerintem tuti autista, de a családja szerint nem, csak olyan kis magának való, és ráhagyják. Pasija eltartja, és ül otthon egész nap.

És az ilyennek van pasija? :)

De hogy ismerete meg, ha senkivel sem áll szóba? :)

Biztos, hogy nem vagy autista.

Kb. ilyen voltam én is és vagyok most is. Úgy értem az emberekkel. Nagyon megválogatom kivel állok szóba. Emiatt sokszor szerintem bunkónka is nézenk. De egyszerűen ha valakiben valami nem tetszik, akkor nem érdekel, és nem akarom megjátszani magam. Én is szoptam az ujjamat, ez egyébként asszem 11 éves koromig. A feszültségtől volt véleményem szerint.

Az autisták - ha jól emlékszem - kb. 25%-ánál sosem diagnosztizálják a betegséget, azaz úgy élik le az egész életüket, hogy "hivatalosan" nem autisták. Ez olyan, mint hogy rengeteg ember enyhén allergiás valamire, de mivel ez az allergia olyan enyhe, hogy nem igazán zavaró, nem megy vele orvoshoz, nem diagnosztizálják az allergiáját. (Persze van, aki szeret minden aprósággal orvoshoz szaladgálni - az ilyeneknél tipikusan 4-5 betegséget diagnosztizálnak, az illető hivatalosan a fél világra allergiás, depressziós, hiperaktív és rövidlátó, valójában azonban egy teljesen átlagos ember, aki legfeljebb egy kicsit fura, és szereti a furcsaságait orvosi diagnózisokkal alátámasztani.)

Szóval LEHET, hogy beletartozol az autistáknak abba a 25%-ába, akiknek az autizmusa annyira enyhe, hogy sosem diagnosztizálják náluk. Ha valamilyen oknál fogva szeretnél papírt szerezni arról, hogy autista vagy, lehet, hogy sikerülne. Mint az az ismerősöm, aki addig járt mindenféle kivizsgálásra, amíg sikerült szereznie egy igazolást arról, hogy diszlexiás, ami előnyökhöz juttatta az iskolában. Pedig az illető szimplán csak egy lusta dög, és maximum annyira diszlexiás, amennyire te autista vagy.

Autisztikus tüneteket nevelési problémák, személyiségzavarok is tudnak okozni. (Ezt saját magamról tudom. 100%, hogy nem vagyok autista, mivel végigcsináltam az összes tesztet, szakember is látott már, és megerősítette, hogy az össze autisztikus tünetem a személyiségem gyerekkorból eredő torzulásaiból fakad!)

Az autizmus ennél sokkal-sokkal összetettebb, és több tünettel jár, amik már kisgyerekkorban jelentkeznek (4-5 éves kor között a leginkább).

Több olyan dolgot írtál, ami az én tapasztalataim alapján egyenesen kizárja az autizmust.

Ez inkább valamiféle szorongásos személyiségzavarnak tűnik nekem, mert arra viszont stimmelnek a tünetek.

Olvasd el a diagnosztikai kritériumokat, tölts ki néhány tesztet: [link]

Plusz itt van ez: [link]

Érdemes még beleolvasni egy-egy témába vágó könyvbe. A kérdés az, hogy téged mennyire, és miben hátráltat a problémád - egyáltalán rosszul érzed magad emiatt?

Mert ha igen, bármi is legyen a problémád, érdemes pszichológushoz menni vele.

Furcsa dolog, ha az ember eltér a nagy átlagtól, akkor már autista, aspergeres stb.. Ezeket a "betegségeket", csak a fejlett társadalmak produkálták. Ha nem vagy szociális, akkor valami bajod van. tudod, a mi családunkban is van egy autista kisfiú, aki 13 éves, és hogy most kezd kamaszodni, sokkal nyitottabb az ember felé, egyre önállóbb. Ha ő egy természeti nép közösségében született volna, szerintem nem "bélyegezték" volna meg ezzel a címmel, és biztos sokkal több önbizalma lenne, amitől nagyobb ütembe fejlődhetett volna, melynek a vége akár az önállóság! Egyszer azt mondta, hogy :- Én nem akarok autista lenni, hanem inkább diszlexiás!

Szóval Te nem vagy autista, csak valóban egy "változó" korban vagy. És nem kell minden embernek extrovertáltnak (társaságkedvelő, kifelé forduló) lennie!

Autisták mindig is voltak. A megbélyegzés pedig csak akkor megbélyegzés, ha a környezet (főképp a család) teherként fogja fel az autizmust.

Az én lányom pl. kimondottan büszke rá, hogy ő Aspergeres.