Miért baj az általánosítás?

Jólnevelt kisgyerek voltam, de amikor az óvodában-iskolában a többiek rosszalkodtak, és az óvónéni/tanítónéni általánosan az egész osztályt leszidta miattuk, akkor én is rosszul éreztem magam mindig. Azután anyukám elmagyarázta a régi mondást, miszerint akinek nem inge, ne vegye magára. Azóta is ebben a szellemben élem az életem, és szerintem eszméletlenül logikus is. Ha valaki kijelenti, hogy a nők hülyék a számítógépekhez például, nem kapom fel habzó szájjal a vizet, hogy de én nő vagyok, és én igenis értek hozzá. Nem ingem, így nem veszem magamra.

Manapság millió helyen látni, hogy meglett, érett felnőttek, sőt, elvileg tapasztalt meg bölcs idősek is rögtön visítanak egy-egy általánosításkor. Kérdem én, miért? Nem teljesen egyértelmű, hogy ha én tudom, hogy az az adott dolog rám, meg XY ismerősömre nem vonatkozik, akkor nem háborodok fel rajta?