Miért van ennyi tétlen, beletörődöm ember? Miért nem próbálnak lépéseket tenni a jobb életért?
Valaki magyarázza el nekem, hogy sokan miért lébecolnak az életben egy helyben. Pl. keveset keres, de inkább a régi munkahelyen marad, minthogy új állást keresne még akkor is , ha van lehetősége.
Vagy, miért sír valaki, hogy nincs pénze kajára de rendeszerint a dohányboltba látom bemenni? A cigire elköltött pénzből lényegesen több kaja lenne! Munkanélküli miért nem használja ki a tanfolyam lehetőségét amit a munkaközvetítő ajánl ingyenesen? Annyira sokan a környezetemben "csak" sírnak, amikor meg tanácsot kapnak, akkor mindig jön egy de. Miért?? Olyan sokszor megkapom, hogy nekünk könnyű, mert jól keresünk, (pedig sztem teljesen átlagos fizetésünk van) csak épp azt nem nézik , hány évet tanultunk munka mellett a férjemmel, és hogy mennyi munka áll a pénz mögött. Hogy hétvégét is hasznosan töltjük el, nem szórjuk a pénzt, hanem takarékoskodunk, nem dohányzunk, amikor meg kell húznunk a nadrágszíjat, akkor bizony megtesszük. A cigire oly sokszor hallom azt a kifogást, hogy ez az egy öröme az életbe.. Ezen mindig kiakadok!!
Annyira érdekesek az emberek, kicsit olyan ez, mikor fogyok azt senki nem veszi észre, de ha hízok, akkor egyből jönnek a kérdések, hogy most híztál nem? Miért szeretik az emberek az álló vizet? Miért van ez a borzasztó nagy irigykedés, rosszindulatúság?
válasza:Én ezt a dolgot két részre osztanám.
Egyrészt, ha valakinek komoly megélhetési problémája van, például mélyszegénység, gyógyíthatatlan betegség a családban, stb. az a kognitív kapaciátásának nagy részét (80%-át) leköti. Vagyis ebben az esetben nem arról van szó, hogy nem akarna változtatni a helyzetén, hanem arról, hogy nagy hátrányban van, hiszen a mindennapi küzdelmek kötik le a kognitív kapacitásának nagy részét. Tehát maga a szegénység csökkententi az ember szellemi képességeinek kihaszálhatóságát. Erről itt olvashatsz egy részletes tanulmányt: [link]
A dolog másik része, hogy az emberek szeretik magukat pozitívabbnak, jobb embernek és vagyonosabbnak látni, amilyenek. Tehát a rossz gazdasági döntésekre (cigi, autóval utazás, nagy ház, drága telefon) mindig lehet kifogást találni. "De ennyi legalább jár, ha már heti 40 órát ledolgozok." - hallhatod sokaktól. Ez természetes jelenség, mindenki szeretne picit vagyonosabbnak tűnni, tehát nem ritka, hogy hitelekbe hajszolja magát az ember csak azért, hogy mások kocsival lássák, nagy házban, stb. Természetesen ezek rossz döntések, de az ember a kultúrális segítségen túl annyira számíthat, hogy Ő maga ráeszmél ezekre a dolgokra, és tudatosabban kezeli az életét. Szerintem ehhez kapcsolódik egyébként az, hogy mindenki feladja a céljait. Nem adja fel teljesen, de ha kb. 70%-ot elér, akkor elkényelmesedik, és megáll. Szerintem egyszerűen csak a motiváció hiányának köszönhető tehát, ha valaki elhanyagol dolgokat, és nem fektet a jövőbe. Ha nem látja az ember, hogy a jövőbe tett befektetés sokszorosen megtérül, akkor inkább a mának él, és kihasználja azt, ami adatott.
Érdemes nem elfelejteni azt sem, hogy rengetegen vannak, akik fiatalon nem hoztak jó döntéseket. A szülői, tanári háttér nem volt megfelelő, stb. És ha valaki nem tanult, gyakorolt, fejlődött fiatalon, és nem vált hamar tudatossá, akkor később is nehezebben talál motivációt. Igaz, hogy egy 30 éves munkanélküli is ugyanolyan könnyen végzi el a 3 éves egyetemet, mint a 20 éves egyetemista, csak esetleg nehezebben talál rá motivációt.
válasza:Talán azért nem keresnek a rosszul fizető munka helyett jobbat, mert tudod, nagy a munkahelyi bizonytalanság, iszonyú nehéz megbízható munkáltatót találni,aki az ingyen legályáztatott próbaidő után vagy miután lejárt utánad a támogatás, nem rúg ki!!Ezért maradnak inkább a kevesebbet fizető, de már bevált melónál.
A cigis dologban igazad van.Az nem magyarázat, hogy ez az egyetlen öröme, hisz annyi mindenféle örömet okozó dolgot vehetne a cigipénzből.Na de ez is egyéni magánügy.
Munkanélküli miért nem használja ki a tanfolyami lehetőségeket?Megmondom, mik a lehetőségek!
Én tavaly akartam munkaügy által indított ingyen angol tanfolyamra járni.Elavult és alacsony a végzettségem, segélyből élek kettesben a gyermekemmel, tehát anyagilag sem vagyok előnyös helyzetben, ráadásul a szakmámhoz jól jönne a nyelvvizsga, mivel úgy nagyobb esélyem lenne a munkaerő piacon.Ennek ellenére megkaptam a választ, hogy nem vesznek fel, mert -nem vagyok eléggé rászorult-(!)
Na, ehhez mit szólsz?Akkor ki az eléggé rászorult?Úgy látszik, már ahhoz is kivételes szerencse kell, netán protekció...
Nem beszélve arról, hogy a tanfolyam felvételijén hemzsegtek a jól öltözött diplomások.Gondolom, ők lettek a beválasztott rászorulók.Ennyit a munkaügyi tanfolyamokról.
Ebben az elfuserált országban sajnos lassan már csak sírni lehet.Ha pedig te olyan talpraesett vagy és olyan jól megy, ne a kevésbé szerencséseket szóld le, inkább segíts nekik.
válasza:Ez szép és jó amit leírtál, alapvetően egyetértek, de....
Azért marad a régi munkahelyén, mert örül, hogy van egyáltalán, és ismeretség nélkül jobbat találni felér egy lotto nyereménnyel. Sajnos a dohányzás függőség, egyfajta betegség és inkább cigit vesz mint kaját nagyon ritka mikor valaki orvosi segítség nélkül teljesen le tud szokni. A munkanélküli tanfolyamokra lehetetlen bekerülni, nem úgy van, hogy ezt is megtanulnám meg az is hasznos lehet. Vicc az egész, a tanfolyamok olyan embereknek vannak akik finoman szólva alul képzettek (8 osztály vagy az sem) Már egy szakmunkás végzettséggel sem mehet valaki legtöbbször mert nem felel meg a feltételeknek. Nekem is volt jól fizető biztosnak hitt munkám akkor én is szajkóztam "aki akar talál munkát" aztán mikor két évig még kétkezi munkára sem vettek fel sehová, pedig napi szinten kerestem akkor rádöbbentem a valóságra. Az irigykedés és rosszindulat kétségtelenül megvan, de ez nem egyedi az ember így van programozva. így van mindenütt kevés az őszinte, hátsó szándék nélküli ember. De azért van néhány. :)
Kedves utolsó!
Én nem szólom le, hanem folyamatosan segítek!Ha megnézed kérdést tettem fel, nem pedig kijelentő módban fogalmaztam. Legalább 10 embernek segítettem állást találni, folyamatosan megtalálnak ilyen kérésekkel. Amúgy szivesen segítek, de a siránkozást nem szeretem! Pont ma volt , hogy segítettem a munkanélküli központba irányítani az illetőt, - azt mondjuk nem tudom, hogy itt van-e felvétel, vagy limit a tanfolyamra- de az illető, el sem megy, mert áááhh, neki minek. De már 3 hónapja nem talál állást. Ő nem tájékozódik, nem keres az interneten állást, vagyis nem tartja nyitva a szemét. Én mindig nézelődök, pont azért, ha hallok valamit, akkor továbbítsam egy rászorulónak. Ajánlottam neki kettőt, ahol megpróbálhatná, az egyik még kifejezetten jó is lett volna, hiszen a gyerekért tudott volna menni az oviba, de nem ment el, mert őt oda úgysem vennék fel. Nyilván olyan állást segítek kereni, ami az adott embernek a végzettségéhez, tudásához, tapasztalatához passzol, szóval nem az van, hogy egy varrórnőnek heggesztő munkát javasoltam. Az megint más ha nem veszik fel, és más, ha meg sem próbálja!
A sogórnőm dettó: 2 éve munkanélküli, már vagy 3 lehetőséget ajánlottam neki, mégsem vállalja, de a legjobban ő sír, hogy nincs pénzük kajára, és még cigiznek is.
Mondhatni hobbim, hogy másokon segítek, csak amikor ilyen falakba ütközök, akkor jön a nagy kérdés, hogy miért?? Szóval itt nem a lenézésről van szó, hanem számomra érthetetlen a nemakarás, amivel már annyiszor szembesültem.
Rokonságba egy leányzó kikérte a véleményem, hogy szerintem mit csinálak rosszul, hogy állandó adósságban vannak. Elhozta a csekkjeit, kiszámoltuk, nyilvánvaló volt, hogy sokat szórakózik, ha azt elhagyná, vagy kevesebbet menne, akkor szépen megélnének. Azóta nem áll velem szóba, és hatalmas tartozást halmoztak fel.
Mindhárom fentitől megkaptam, hogy nekünk könnyű.
De szerencsére akad azért több olyan ismerős is, akinek sikeresen tudtam segíteni s olyan is, aki nekem segített anno. Nem háláért csinálom, hanem mert nem hiszem el, hogy ennyire el tud uralkodni az elcsüggedés az embereken.
Anno, közalkalmazottként kezdtem, minimálbérért. Azóta jőval jobb pozicióban vagyok, nyilván több bérért. Régi kolleganőim pedig maradnak, meg sem próbálnak jobbat keresni. Én nem hinném, hogy mindenhol annyira eltejredt ez a felveszem, de három hónap múlva kirúgom történet.
Kedves első, köszönöm a választ. Igen, azt én is sejtem, ahol betegség van, ott a legnagyobb problémát kell először megoldani. Amúgy elgondolkodtató amit írsz.
Akkor nekem marha nagy szerencsém van: 12 éve dolgozom összesen 4 munkahelyen. Egy percet nem voltam munkanélkül, és soha nem protekcióval kerültem be. (gazdasági terület)
bátyám 16 éve dolgozik összesen 3 munkahelyen, és nem volt protekciója soha. (műszaki terület)
barátnőm varrónő, szintén 12 éve dolgozik, de nem a szakmájában. Soha nem protekcóval került be, de mindig talált magának valamit.
Nyilván nagy előny a protekció, de azért nem egyenlő a lottó ötössel.
válasza:Akkor lehet, hogy jó helyen laktok.
Itt, Békés megyében nem ilyen jók a kilátások.Azt pedig nem teheti meg mindenki, főleg nem egy családos, hogy nyakába veszi a házát és máshová költözik.
Ismerek itt művészeti szakmával rendelkező, igen tehetséges embereket, akik bárhogy is próbálkoznak, nem találnak munkát a szakmájukban, esetleg a Mekibe felvennék őket kiszolgálónak.A varrónő pedig nem csoda, hogy nem dolgozik a szakmájában, itt sem kapkodnak utánuk, maszekon meg a kutya sem varrat ruhát, mert az méreg drága.
válasza:Mert a magyarok ilyenek,nem normálisak.
Se cél se semmi,olyanok,mint a polc ha ide rakod az is jó ha oda az is jó,nekik mindegy,nincsen tartásuk,nincsen céljuk,csak vannak mint légykaka a falon.
Tenni semmiért se,sőt lenézik aki állandóan hajt és dolgozik,hogy ez megvetendő,ha valaki nagyravágyó.
Plusz irigyek,mert ők is szeretnének Bömöst,karriert csak az ugye nem megy sörrel otthon 10óra alvásokkal nyelvtudás nélkül.
Ehhez tenni kellene de lusták mint egy d.sznó,tisztelet a kivételnek.
Én például ha bevágom,hogy ha kell dolgozok napi 12 órát is és ha valamit meg kell csinálni akkor azonnal készen létben vagyok sőt új dolgok betanulásánál én vagyok az első aki jelentkezik,nélkülőzhetetlenné teszem magam és ez ha azzal jár,hogy a magánélet rovására megy akkor nem érdekel akkor is megcsinálom mert a munka az első.
Mindenkinek egy kellene gondolkodnia több Bömös rohangálna az utakon.
De a magyar egy buta,lusta,lúzer nép sajnos.
Igen, ezek szerint jó helyen lakunk. Megyeszékhely, ráadásul jó a közlekedés a fővárosba.
Abban mondjuk igazatok van, hogy aki kevésbé szerencsés helyen lakik, annak nehezebb ahelyzete, de a kérdésem a környezetemben élők miatt fogalmazódott meg. Vagyis, sokaknak adott (volna) a lehetőség.
Aki a dohányzást betegségnek tekinti, arra meg azt tudom mondani, hogy én dohányoztam, s szinte egyik-napról másikra tettem le a cigit. Csak annyi kellett, hogy elhatároztuk , hogy gyereket vállaljunk.
Ezek szerint nem lehet kijelenteni, hogy minden ember a saját maga sorsa kovácsa??
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!