Én miért csak ilyen későn kezdtem érni?

Sajnos ismerős helyzet. Két választásod van:

1, Továbbra is sírsz és nem változik semmi.

2, Elkezded megváltoztatni az életed, csak a jelenre és a jövőre koncentrálva. A múltad pedig felejtsd el.

Ez nagyrészt felesleges ijedelem.

Hirtelen rájössz, hogy úristen, ennyi idős vagy (mellesleg még mindig nagyon fiatal), körülnézel és látod, hogy mások már csinálnak valami érdemlegeset, te meg nem.

Ez normális ebben a korban, a legtöbben így éreznek.

Az meg hogy mi késő és mi nem, teljesen relatív.

Írnék egy példát:

Egy kedves ismerősöm 15 éves kora óta tanár akart lenni, sok energiát fektetett ebbe, és az is lett. Ennek mindenki nagyon örült, büszke volt rá főleg a szülei, és így is telt pár év. Még 33 évesen rájött, hogy szinte idegesítik a gyerekek, és utál korán kelni, és még keveset is keres. Ezután a teljes szakmai kudarc után joggal érezte úgy hogy sok éve ment kárba, mert mindig érezte hogy nem jó ez neki.

Ezután felhagyott a tanári állással, és fodrásznak tanult. Azóta szalonja van (40 éves) sok pénze, és már megteheti hogy későn menjen be csak dolgozni.

Ezzel csak azt mondom, hogy nem látod a jövőt, nem tudhatod, hogy akikre most irigykedsz, nem lesznek e hajléktalanok 10 év múlva, vagy akik most a legszerencsétlenebbek, nem lesznek e sikeresek.

Amiből ezt sejtheted, az csakis a HOZZÁÁLLÁS, de még így sem tudhatod pontosan.

Így megy ez a te életedben is, ha jól állsz hozzá a dolgokhoz, akkor menni fog, ha nem akkor nem. Nehogy elkezdj ezen görcsölni.

Én veled egy idős vagyok, ezen a dilemmán már túlestem amin most te. Alapja nem sok volt, mert én aztán csináltam már mindent, de mégis úgy éreztem hogy az semmi.

Most örülnék, ha tényleg nem csináltam volna semmit, mert sok mindent elrontottam. Legszívesebben költöznék messzire, hogy újrakezdjem Ennyi idősen.

Ajánlom, hogy gondolkozz sokat a céljaidon. Biztos vagyok benne hogy vannak.

Gondold át hogy te magad milyen is akarsz lenni, milyen személyiséget szeretnél.

Gondolkozz azon, hogy miket akarsz elkerülni Pl koránkelés, spórolás.

Gondolkozz azon is hogy mi az, ami nem fáraszt le, amit kitartóan bírsz csinálni.

Ki fog ez alakulni ne aggódj!

Előző vagyok.

Hát jó... így is lehet

Végül is igen, talán nem ezt a választ vártad. Most, hogy visszanézem, a kérdéseid pontosan ezek voltak:

-Én miért csak ilyen későn kezdtem érni?

-Miért csak ilyen későn lettem kamasz?

-Hogyan tudtak ők olyanok lenni, én meg nem?

VÁLASZ:

Azért, mert ahelyett, hogy a saját életedet építsd (amit máris lehetetlennek tartasz), sajnálkozol, és hátrányos helyzetben lévőként gondolsz magadra.

Mindenkinek ugyan annyi esélye van, hát te nem éltél vele, úgy látom nem is fogsz.

KÉRDÉS:

Ha így folytatod, mikor leszel felnőtt?

Az a helyzet, hogy mulya vagy bevallani magadnak, hogy nem akarsz fejlődni. Élvezed a gyerekkor élvezhető dolgait (nem kell dolgozni, rinyálhatsz, mert valaki meghallgat, és meleg az ágyikód...), de közben már vágysz a felnőttes viselkedésre (de miért is? csak a társadalmi nyomás miatt? ahogy látom igen...)

Előbb ismerd el magadnak, hogy nem akarsz felnőni, aztán keress olyan dolgot, amit szeretsz csinálni a rinyáláson kívül. (én szeretek legózni, meg sportolni, meg tervezni (álmodozni)), és az meghatározza az irányt, ahol az életben a munkát nem munkának éled meg, és "maradhatsz" gyerek, de mellé pénzt is kereshetsz... :) Egyik haverom most a játékokhoz tervez grafikusan mindenfélét... Neki ez nem munka! :) Gyerek maradt a maga módján... Ismerd el a hülyeségeid, akkor lesz lehetőséged az erényeidet is megismerni... :) Ez a felnőtté válás folyamata.

Ha az erdőben sétálva keresel virágot, egy idő után a keresés teher lesz, és ha látsz is egy virágot, már nem akarod letépni a szerettednek (aki miatt keresed mondjuk), mert "ideges" leszel a szitura. :) Ne akarj célt találni, csak akarj boldog lenni, (persze úgy, hogy mások kárára SOHA ne legyen a saját élvezeted!) mert akkor észre sem fogod venni, hogy valami zűr volt. :)

Én is szeretem a gyerekes dolgaimat, és én is szeretnék valami olyan "munkát", amit élvezek, persze ennek megvan a maga hátránya, mert a környezetem mindig azt szajkózza, hogy "ilyen munka nincs". (hát pedig van. :D)

Csináld azt, ami picit is leköt. :) Aztán az növekedni fog, és végül lehet abban fogsz elhelyezkedni, és egyszer csak azon kapod magad, hogy a gyerekeidet óvodába kellene vinni. :))

Ahogy látom az emberi fejlődéssel kapcsolatban, elég tájékozott vagy, a fogalmazásod kellemes, tehát van, amit már kamatoztathatsz. :) (a többi pozitív tulajdonságodat nem tudom)

Azért nem érzed jól magad a bőrödben, mert hagytad, hogy külső tényezők (nem feltétlen a társadalom, lehet egy óriásplakát is :) ) olyan nagy mértékben befolyásoljanak, hogy valami olyanra vágysz, ami nincs meg. Ergo letepert az a dolog, amire vágysz, és nem örülsz annak, ami van!

Ajánlom, hogy 1 napig próbáld meg, valami olyan dolognak a nélkülözését, amit addig minden nap "megtettél". Internet nélkül, vagy édesség nélkül, esetleg a kedvenc italod nélkül (csak vizet fogyassz) élj, és menj olyan közegbe közben, ahol nem a luxus jellemző.

Ezután tudod majd értékelni mid van, (egészség, család, anyagiak, nem tudom...), és ismét folytathatod azt, amit szeretsz csinálni. :) Soha ne engedd, hogy nagy hatással legyen rád egy külső tényező! :)