Miért szomorkodnak az emberwek, ha meghalt egy szerettük? Attól nem fog visszajönni az élők köző.

Ha már itt tartunk, akkor rögtön azt is kérdezhetjük:

Miért vagyunk egyáltalán bármitől szomorúak? Felesleges szomorkodni, az a boldogságtól veszi el az időt…

(Amúgy nem te vagy az első, aki felveti ezt, már az ókori görögök között is voltak olyanok, akik azt mondták, mindent le kell sz**ni.)

Állami gondozásban nőttél fel?

Ha igen, akkor megértem, hogy nem kötődtél soha senkihez és feltételezem, hogy most sem kötődsz. Ha lenne valaki, aki fontos neked, és elveszítenéd, akkor szomorú lennél, gyászolnál. Ha nincs ilyen személy az életedben, akkor valóban nagyon nehezen fogod megérteni ezt a helyzetet. Érzelmi intelligenciabeli problémáidról tehát nem feltétlenül te tehetsz, nyilván olyanok voltak az életkörülményeid, hogy ez így alakult nálad. Változhat ez még.

A szomorúság önmagában nem szokta megváltoztatni a dolgokat, azonban a szervezetünknek, lelkivilágunknak szüksége van rá.