26 évesen rájöttem, hogy az eddigi életem alapján értéktelen és rossz ember vagyok. Most hogyan tovább?

A szüleim gazdagok, soha a büdös életbe nem dolgoztam meg semmiért. Voltak próbálkozásaim, de sikertelenül. Ilyenkor persze mindig másokra mutogattam.

Éltem mint Marci Hevesen. Elvoltam, de semmi értelme nem volt az egésznek. A kapcsolataim sekélyesek. A legjobb barátimat már túl sokszor megbántottam, mert az érzelmeimet nem tudom kezelni. Dührohamok jönnek rám és megbántom pont azokat, akik közel állnak hozzám.

Egy nagyobb csalódás után ( még 18 éves koromban ) szinte tudatosan öltem ki magamból az érzelmeket a nők iránt. Szexuális kapcsolatot csak és kizárólag prostituáltakkal létesítettem eddig egész életemben.

A jelenlegi "barátaim" inkább csak haverok, akikkel néha összejárunk inni és ennyi. Senkivel nem tudok mélyebb dolgokról beszélgetni.

A családomból egyedül édesanyámmal mondható normálisnak a kapcsolatom, a bátyámmal és apámmal alig beszélek.

Egyszer édesapámmal annyira összevesztem, hogy hónapokig nem beszéltünk. Emiatt idegösszeomlást kapott. Azóta már jobban van. Már beszélünk egymással, de csak keveset és a legszükségesebb dolgokról.

Na hát így hirtelen az az amit letudok magamról írni. Biztos tudnék még, de ez már bőven elég. Valami itt nagyon ellett rontva. Semmi értelme az életemnek azt hiszem. Nem tudok másoknak örömet okozni. Mit csináljak ?