Miért ítélik el azokat, akik csak a "mának élnek"?

Először is tisztázzunk valamit. A Carpe diem nem ezt jelenti. A szó szerinti jelentése valóban "élj a mának", de ezt Horatius nem úgy értette, ahogy te érted. Hanem úgy, hogy minden napnak megvan a maga tennivalója, mindig azt tedd, ami aktuálisan a dolgod, ne beláthatatlan távoli dolgok miatt aggodalmaskodj. A Carpe diem elv szerinti élet tehát azt jelenti, hogy dolgozol, teszed a dolgod, élsz, de közben nem aggodalmaskodsz azon, hogy jaj mi lesz, ha jön a világvége és atomtámadás lesz és elfoglalják a földet az ufók.

Előrelátónak kell lenni. Félre kell tenni, hogy ha mondjuk megbetegszel és nem tudsz dolgozni, akkor se éhezz. Vagy minden hónapban félreteszel egy kisebb összeget, hogy pár év múlva tudj venni egy autót. Ha olyan értelemben élsz a mának, ahogy a kérdésedben írtad, akkor nem vagy előrelátó, nem készülsz fel a jövőre, így eleve elzárod magad elől az olyan lehetőségeket, amelyeket minden különösebb erőfeszítés nélkül elérhetnél, ha előre gondolkodnál.

"Miért ítélik el azokat, akik csak a "mának élnek"?"

Az emberek mit nem ítélnek el?