Mit tegyek a kényszerességem ellen? Segítene valaki?

Már két éve, hogy kialakult nálam az, hogy nem tudok hosszasan az emberek szemébe nézni beszélgetéskor, és nem tudom melyik szemükbe nézzek. Tudom, hogy ez nagyon furán hangzik és most biztos sokan hülyének gondolnak, de ez egy betegség, amit nagyon nehéz leküzdeni, főleg azért mert ezt, ha az emberek észreveszik, akkor nem tolerálják, hanem inkább provokálnak és így én sem tudok megfeledkezni erről a problémámról. Sőt még otthon se megértőek velem, nem természetesek, hanem erőltetik, hogy rájuk nézzek és így egy ördögi kör alakul ki. Pedig beszéltem nekik a problémámról és kértem, hogy legyenek toleránsabbak velem, mert akkor nekem is könnyebben elmúlik ez a betegségem, de ők nem értik meg. Mit tegyek? Tudom, hogy ezt nekem kell leküzdeni, ezen még pszichológus sem segíthet. De így nagyon nehéz, hogy a családom és mások is inkább ráerősítenek erre az állapotra. Már nem bírom tovább, sokszor úgy érzem, hogy feladom. Van valakinek valami ötlete, esetleg van valakinek hasonló gondja? Légyszi normális válaszokat.