Miért ilyen ez a mostani generáció?

Már Szókratész óta-vagy még nála is korábban-folyamatosan szidták a jelenlévő generációt. Minden generációnak megvan a hibája, a nehézsége ezt el kell fogadni, alkalmazkodni kell hozzá. Jó esetben kinövik, rossz esetben így maradnak de mindig lesznek olyanok akik kilógnak a sorból, jelen esetben te. Elhiszem, hogy te sok ilyet látsz, de vannak más típusú emberek is.

21/L

Tudod, én mit találok ebben az általatok leírtakon kívül nagyon elszomorítónak? Azt, hogy minket, akik más értékrend szerint élünk (lásd, nem mutogatjuk magunkat egy szál bugyiban a tükör előtt pózolva, nem járunk éjjel-nappal diszkóba meg berúgni, stb...), kapásból furcsának találnak és elítélnek.

Én kamaszkorom óta kilógtam kicsit a sorból. A legtöbb lánnyal ellentétben én "kocka" voltam (és az is vagyok a mai napig): bulizás helyett inkább olvastam, videojátékoztam, filmeket/sorozatokat néztem, cosplayeltem. Nem hiszem, hogy ezzel bármi rosszat is tettem volna vagy tennék. A család szemében mégis mindig én voltam a fura, egyik hasonló korú lányrokonom pedig az egekig volt magasztalva, hogy micsoda képeket tesz fel magáról (olyanokat amiket nagyon nem lenne illendő egy tizenéves lánynak szvsz), mennyit jár el otthonról, meg hűha már van fiúja, és milyen szépen lefogyott! Persze arról láthatóan nem tudtak, hogy a hétvégi bulizás nem teaparti, hanem általában a részegségig való ivásról szól, a híres fiúja előtt/után pedig megannyi emberrel együtt volt, általában védekezés nélkül. Aztán persze megijedt, mikor azt hitte, teherbe esett. A szép alakját is főleg a kis híján bulímiáig fajuló koplalásával érte el. Mivel én mindezektől függetlenül kedvelem őt, sosem mártottam be pl. a nagyszüleimnél vagy más közeli rokonaimnál, akik szemében ő az etalon.

Nem azt mondom, hogy amit ő csinált, az feltétlen rossz. Másképp éljük az életünket, ő bulizni meg kacsaszájazni szeret, én mást csinálok szívesebben. Nem vagyunk egyformák, mindenki maga dönti el, hogyan akar élni. De az, hogy a közvetlen rokonaim megszóljanak emiatt és engem nézzenek hülyének, az enyhénszólva bántó és sokkoló.

Bocsánat, ha hosszúra sikerült, de gondoltam elmesélem. Hiszen ezek szerint nem csak azzal van baj, hogy a mai generáció így él, hanem azzal is, hogy a világ ezt tartja normálisnak és követendő példának sajnos.

24/l

Ahogy mondták az előttem levők közül egy-ketten, vannak kivételek. Én is olyan vagyok, s csak olyan ötödikes-hatodikos koromban kezdtek inkább kiközösíteni valamilyen szinten.

Én inkább az olvasás, írás, rajzolás, meg más érdeklődési körök felé hajlok, nem szeretem a pop zenét, vagy a rap-et, amit ők igen és már meg is van adatva, hogy miért nem tudok kijönni velük. Egy ideig személyiségemben is benne volt a nagyképűség, amire érthető volt ez. De felsőben pont hogy leszálltam a magas lóról, és akkor is kaptam a sorozatos beszólogatásokat, akkor is, amikor békén hagytam őket és inkább kerestem más barátokat. Nem szólogattam be nekik, de nem is hagytam, hogy megalázzanak.

Mostanság ilyeneket lehet látni legtöbbször de ennek a generációnak ez a kisebb dilije. De ezt már elmondták.

A szülőket nem ismerem, de viszont az én anyukám egyedül tart el a bátyámmal, s kettőnknek ilyen még az eszébe sem jut, hogy megcsináljuk. Sőt, ha rosszabb jegyet hozunk haza, akkor már számíthatunk egy kisebb leszidásra. :)

Én a legjobb barátommal nézünk néha körül (szint úgy kivétel), hogy mi van körülöttünk és csak csodálkozunk.

Persze én úgy vagyok vele már, hogy nem szólok be emiatt. Mert ha neki ez okoz örömöt, tegye csak. Nem az én életem, az övé. :) Ha számukra ez esik jól, akkor felőlem csinálják. :)

13/L

(remélem nem voltam nagyképű, ha igen, elnézést :( )