Az emberek miért inkább negatívan szeretnek beszélni a másikról?

Talán mert mindenki sajátmagát szeretné a legjobb színben feltüntetni,h igenis ő a legjobb,persze kivételek igen is vannak,de legtöbbünkben még ha nem is mondjuk ki,általában mindig ott van az a gondolat,ha a másik valamit elront,h ebben én talán jobb vagyok.

Na meg ugye a világ is romlik,mindenki csak a maga hasznát keresi,pedig van egy kis érdekes történet...

Istennel beszélget egy ember.

- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?

Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:

- Amit most láttál, az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.

De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek:

- Én ezt nem értem!

- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

- "Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön."

Ezt azok szokták csinálni akik ilyen módszerekkel leplezik önbizalomhiányukat, esetleg kisebbségi érzésük van. Te figyelj oda tudatosan, hogy dicsérj sokat, hiszen ezzel lehet a legjobban motiválni otthon és a munkahelyen is! :)

21/L

Ez általában a kicsinyes, kisszerű emberekre igaz. (Az ilyenekből van több). És ez azért van, hogy ezek a kicsinyes emberek magukat jobbnak, nagyobbnak, különbnek láttassák mások szemében. Így akarják kifejezni, hogy ők mennyivel különbek, pedig valójában általában épp az ellenkezője igaz.

A kisszerűség nem függ a diplomától vagy az anyagi helyzettől. Nekem pl. az előző munkahelyemen volt egy jogtanácsos asszony, aki így viselkedett. Bármit is csináltam, becsmérelt engem, közben meg lenyúlta az ötelteinmet, aztán rám ordított, hogy azok nem a te ötleteid , hanem az igazgató úré.

(Pedig a lánya velem egykorú , és együtt járt velem egyetemre. Érdekes módon a lány jellemben anyuci szöges ellentéte volt.)

Őt mármint a jogtaácsos asszonyt) erre a munkahelyre bebetonozták, hiszen a régi Kádár-Korszakban mindenkinek volt állása, és bármit csinált, ott is maradhatott. Mi,a mostani 20-as, 30-as korosztály viszont, ha csak nem vagyunk puncsosak, akárhány dioplomával harcolhatunk a jó állásért.