Volt már olyan, hogy valóra vált egy álmotok, és csalódtatok benne?

Volt egy álmom, célom, amit kb. 12 éves korom óta dédelgettem. Van egy hobbim, és mindig arról álmodtam, hogy felnőtt koromban ez lesz a hivatásom is, a foglalkozásom, ebből fogok megélni és mennyire fogom imádni.

Most 22 éves vagyok, és "megérkeztem", fél évvel ezelőtt el tudtam helyezkedni ebben a bizonyos szakmában. Majdnem kiugrottam a bőrömből, de aztán csalódtam. Nem azért, mert más munkára számítottam (azt a munkakört töltöm be, amit elképzeltem magamnak), hanem egyszerűen nem élvezem. Nem vagyok motivált - becsülettel elvégzem a munkámat, a főnököm elégedett is velem, de mindig várom, hogy vége legyen a munkanapnak, és mehessek haza. Otthon nem is foglalkozom a témával, pedig korábban - mivel ez volt a legnagyobb hobbim - folyamatosan idevágó cikkeket, könyveket, tanulmányokat olvastam.

Mintha az, hogy munkát kaptam ezen a területen, kiölte volna a lelkesedésemet. Olyan lehet ez, mint mikor a gyerekek automatikusan "utálnak" egy könyvet, mert az kötelező olvasmány, de a szabadidejükben ugyanaz a könyv talán még tetszene is nekik?

Igazából azt nem tudom, hogy így érdemes-e folytatnom. Visszatér-e a régi lelkesedésem, ha otthagyom ezt a munkát, a hobbim pedig megmarad hobbinak? Mondjak le az álmomról? Vagy egy idő után megszoknám, hogy ez most munka IS, de attól még hobbiként is tekinthetek rá?

Az a baj, hogy ebben a szakmában nagyon nehéz elhelyezkedni - ha innen kilépek, semmi nem garantálja, hogy később el tudnék helyezkedni ebben a munkakörben, sőt..

Volt már valakinek hasonló dilemmája?