Aki soha, semmit sem ért el az életben, az mit kompenzál?

Hogy legalább emberszámba vegyék, én szerintem

Mert egy utcán lévő alkohol problémás embert nem segít senki csak a máltai/baptista szolgálatok

Na meg persze ritka ha valaki semmit se ér el, ahhoz nem embernek kell lenni

Szerintem nem kell kompenzálgatni,ez olyan hülyeség.Minden ember teljesítménykényszeressé válik,mert:

-Az oviban azt mondják,hogy:"legyél jó gyerek és akkor majd megdícsérlek" - "szépen egyél" - "normálisan beszélj"...stb.És akkor megtörténk a dícséret,és akkor később is erre hajt majd a gyerek.

-Az iskolában azt mondják,hogy:"tanulj a dolgozatokra,mert ha nem tanulsz,akkor rosszak lesznek a jegyeid"

-A munkahelyen??Ott mit mondanak,hogy nagyobb legyen a teljesítménykényszered?"Csinálj többet,jobban,szebben"..stb.És te megcsinálod,mert félsz attól,hogy kirúgnak,ha nem teszed meg.

És ezek a maximalista emberek elérnek dolgokat azáltal,hogy szavakkal kényszerítve vannak,aztán pedig jönnek a dícséretek,a jó jegyek meg a fizetésemelések.

Higyjétek el,hogy az emberek már elfelejtenek lassan élni!Pedig az élet nemcsak a céljaink eléréséről szól,hanem arról,hogy érezzük jól magunkat,hogy önmagunk lehessünk adott helyzetekben.Erre már a mai embernek alig maradt ideje,ugye?

Aztán meg ebből következik,hogy a "drága autóban érzi jól magát","attól lesz valaki,hogy ki van gyúrva"..stb.Ez pedig azzal jár,hogy az adott boldogtalanságát valóban kompenzálni akarja.

De egy olyan ember,aki a büdös életbe SEMMIT nem ért el,még az általánost se végezte el,az mit kompenzáljon?Az ilyen emberek vagy boldogok,mert jól érzik magukat és nem maximalisták,nem manipulálják őket VAGY pedig nagyon magukba vannak zuhanva,mert túlzottan sok és nagy célt tűztek ki maguk elé.

Én még bőven a céljaim eléréséért küzdök,az asztalra még semmit se tettem le(17 éves vagyok egyébként),de boldog vagyok ennek ellenére,és tudom,hogy én például NEM a jegyeimért tanulok,nem is a céljaimért,hanem azért,hogy néhány dolgot tudjak hasznosítani később,vagy azért,mert az adott dolgok érdekelnek.Így könnyebben megjegyzek mindent,így kicsit könnyebb,mint magolni.

Tudom,hogy majd gyereket se azért fogok csinálni,hogy anya örüljön,meg hogy vigyázhasson rá,hanem magamnak fogom csinálni a későbbiekben..igaz,hogy ez a jövő zenéje még.De egy gyerekkel kompenzálni nem akarok semmit.

Kompenzálni sosem akartam,nekem nincs és nem is lesz takargatnivalóm.:D

Én nem gondolom, hogy minden a kompenzálás, vagy mások véleménye, a magamutogatásról szólna.

Eleve, ha valakinek szép kocsija van (igaz, a kérdésben úgy volt fogalmazva, vagy szükségszerűen drága és villogni lehet vele, de vehetjük simán az élményszerű megközelítésből is), az lehet azért, mert simán szereti az autókat, a működésüket is, van mit csodálni rajtuk, egyáltalán nem csak arra valók, hogy felvágjon vele az, akinek van.

Sokkal értékesebb, ha őszinte elragadtatásból űzők valamit, nem azért, hogy másoknak "bizonyítsak".

Aamúgy sem ilyen két kategóriáról lehet beszélni, hogy a Mr. Sikeres kontra sikertelen, hanem millió féle árnyalat van, kezdve azoktól, akik nem lusták, a leírás szerint, hanem törekedtek valami felé, mégis csak szerencsétlenségükben vannak, azokkal szemben akár, akik könnyedebben értek el valamit, pl. valamilyen külső támogatással, vagy a környezet is hatással van az ember sorsára, életére.

Vagy mindenki más indokból lehet sikertelen, nem mindenkinek az akarathiány játszik szerepet, pl. lehet tehetséges valaki, ha közben nem tudja, hogy mit akar, folyton bizonytalan, mert sokat kritizálták korábban, stb.

A népi bölcsesség is azt fejezi ki, hogy "kritizálni, és hibát keresni kell azon, aki elért valami nagyot, ha nem is a nemi szervéért, de valami kritizáljuk, hogy mi is tökéletesnek érezzük magunkat".

Nem elképzelhető, hogy minden ember, minden helyzetben "egyenlő lenne", igaz, hogy egyénenként másként vagyunk értékesek, de rendszerint akik elvannak szállva maguktól és nem néznek magukba egyáltalán, ahogyan leírták fentebb, mások kritizálásával vannak elfoglalva... azok eléggé hajlamosak lehetnek arra, hogy lesüllyedjenek, az ítéleteiken kívül ne nagyon legyenek képesek semmit felmutatni, mert a saját torz hibátlanság-önképük meggátolja őket abban, hogy fejlődjenek.

Erről az a találó népi közhely jutott eszembe. "Nagy emberek tervekről, átlag emberek a saját dolgaikról, kis emberek más emberekről beszélnek."

Nemigen tetszik ez a mondás, mert valamilyen szinten mindenki beszél néha más emberekről, figyelünk másra-egymásra, de most ebben a kontextusban találó.

A fejlődés a motivációtól is függ, pl. nagy motivációja lehet valakinek, akinek "nagy nemiszerve van", és ennek a szöges ellenkezője is fennállhat.