Milyen érzés lehet az életben előszőr látni?

Van a vakrandi nevezetű film. Ha még nem láttad az is arról szól hogy van egy vak srác aki randizni kezdett egy lánnyal ha jól emlékszem Indiaival. És ugye közbe egy speciális szemüveget fejlesztettek ki neki aminek segítségével képes volt a látásra, ami ugye nem tartott túl sokáig de megismerhette a szüleit pontosabban láthatta őket, akkor a barátját, akkor rácsodálkozott milyen igazából a TV meg amikor látta a tükörképét akkor is annyira rácsodálkozott hogy túlterhelte agyában a látószervét amire a speciális szemüvege volt rögzítve és rosszul lett. De ő ennek ellenére képes volt a barátnőjéhez menni akivel épp szakítottak és hogy láthassa hogy milyen.

Ez kb ugyanilyen lehet a valóságban is ha valaki egyszer csak elkezd látni.

Persze ha lenne egy technológia amivel képesek lennének egy vak embernek megadni azt hogy újra láthasson akkor gyakorlatilag teljesen furcsa lenne neki az egész élet, láthatná mind azt amit eddig nem láthatott.

Most így a filmre visszatérve a srác csak fekete fehérben volt képes látni a világot, nem színesbe.

De ha valaki ugyanúgy látna mint mi, akkor ugye először minden hirtelen történne a fejébe, mert egy újszülöttnek először látni teljesen más, mert még nem érti úgy a világot mint egy felnőtt vagy egy 10 éves.

de ha egy felnőtt látná akkor tapintásból, szagról meg a hang alapján tudná hogy mi micsoda, csak látná is, és gyakorlatilag mindent kezdhetne elölről ami kicsit összezavarná őt a dolgokban, mert akkor ugye így belegondolva ösztönösen cselekedne úgy mintha vak lenne de közbe lát mindent rendesen.

Én ezt kb így tudnám elképzelni.

Úgy tudom, hogy aki vakon születik, soha nem képes megtanulni látni, mivel az agyban ez a tanulási képesség csecsemőkorban elvész. Hiába gyógyítják meg a szemét (vagyis a szeme képes látni), az agya nem dolgozza fel a képet.

Ez egy jó kis regény, ami némi választ ad a kérdésre, a főhős, aki fiatalkorában vak, és felnőttkorában meggyógyítják, egy darabig még nehezen viseli, csukott szemmel jár.

[link]