Az normális, hogy "csak" a férjemre számíthatok az életben? 23/L

23/L, fiatalon házasodtam, egyáltalán nem bántam meg. Sőt!! A férjem az egyetlen ember, akire támaszkodhatok az életben (a családom mellett, de velük lazábban tartom csak a kapcsolatot). Tanulok és dolgozom egyszerre, de a kollégáimmal is csak felületes munkakapcsolatban vagyok. Barátnőim nincsenek.. és igazából nem is igénylem azt a tipikus barátnős pletykálkodós, soppingolós elfoglaltságot, viszont gyakran jól esne egy-két barátnő, hogy az ügyes bajos dolgaimat kibeszélhessem valakinek, akiről tudom, hogy fontos vagyok neki és érdekli, amit mondok, nem csak bólogat. Most gyakorlatilag minden szabad percemet a férjemmel töltöm, akit imádok és imádok vele lenni. Viszont bőven lenne időm, amit barátnőkre fordítanék, és akkor a férjem nyakán se lógnék állandóan, ő is megérdemel egy kis szabadidőt. De kíváncsi vagyok, ismertek-e még olyan embert, aki hasonló helyzetben van, mint én. Vagy ez a szitu már nagyon aszociális? :((

Elég hosszú lett, ne haragudjatok, de köszönöm annak, aki elolvasta! Tanács, vélemény, sztorik, mindenféle választ szívesen fogadok! Köszönöm! :)