Idegesítő a konfliktuskezelésem? Változnom kellene?

17 éves fiú vagyok. Kezdeném egy konkrét helyzettel, és utána a kérdésem.

Szüleim elváltak, anyámmal és a 29 éves bátyámmal élek egy lakásban. Bátyám nagyon sokat internetezik, állandóan facebookozik meg csajozik. Én is gépezek de azért nem annyit mint ő. Bátyám elég nagy és erős ember, nem túl türelmes, nem túl okos (de azért buta sem!), míg én az kb ellentettje vagyok: türelmes, higgadt és amolyan okoska..

Amikor vmi baj van az internettel állandóan engem okol és ebből rendszeresen vita van (a kérdés szempontjából irreleváns miért okol engem de leírom: a fő internetkábel befut egy modembe, az továbbviszi a jelet egy routerbe, és ezek az én szobámban vannak. Az ő gépe pedig jeladón veszi fel a netet a szomszédos szobában. A router egy régi sz*r, sípol, és néha újra kell indítani h jó legyen. És halál komolyan: nem szoktam cseszegetni a netet, de ő nem hiszi el). Ha elmegy a net, elkezd ordibálni hogy mi a f**sz van az internettel, többségében át is jön, és újraindítja. Miközben betölt, lehord hogy mi a f**szért nyúlok hozzá. Elég ideges, és egy magas, erős emberről van szó, én meg nem az az erősgyerek vagyok.

Tehát adott egy ilyen konfliktus, pontosabban egy bunkó sértés. Hogyan kezelem:

Emeltebb hangon közlöm vele hogy nem nyúltam hozzá, és ne ordibáljon. Erre folytatja a kiakadását h akkor mi a f**szért nemjó. A válaszom az h honnan tudjam.. Erre meggyanúsít azzal hogy elállítgatom az internetbeállításokat meg kitudja milyen sz**rokat (értek a géphez, szóval nemigaz). Közben persze sértő dolgokat vág a fejemhez hogy ne járjon a szám, fejen leszek b**szva stb. Betöltött a router, jó a net megy el. Ekkor kedvem lenne utánaszólni és elmagyarázni neki hogy: Azért eléggé el van tájolódva. Itt ordít jogtalanul, meg rendezkedik holott az internetet nem ő fizeti, sőt itthon semmit se fizet mert nincs munkája. Ő lenne az akinek nem kéne hogy a szája járjon, és hálás lehet hogy egyáltalán internetezhet itthon (persze nem nekem hanem anyánknak). Az meg már csak hab a tortán hogy amikor mindketten netezünk akkor én nem youtubezok meg semmi terhelősebb dolgot nem csinálok nehogy neki lassú legyen.

Alapjába véve nem rossz ember de ha eldurran az agya akkor kiállhatatlan. Volt már rá példa hogy megmondtam neki a magamét hogy mégis mit képzel magáról stb, akkor meg lettem fenyegetve hogy el leszek verve, de úgy igazán látszott rajta hogy komolyan gondolja. És ha egyszer meg is üt akkor azzal mire megy? Erőszakkal bizonyítja hogy felsőrendűbb, de attól a tény még tény marad.

A vita elmúlik, és máskor amikor nyugodtan beszélgetünk azt mondja rólam h olyan vagyok mint egy spiákoló h**lye kis pics**a.

A kérdésem pedig itt kezdődik: A konfliktusoknál, de főleg a vitáknál: ha vmi bunkót mondanak nekem akkor általában átgondolom h jogos-e vagy sem. Ha nem jogos akkor elmondom észérvekkel hogy miért nem az. A másik lehetőség hogy legyintek egyet és mondom énis vmit hasonló bunkóságot a másikra. Például ha testvérem átjön cirkuszolni nem mondom neki h nem nyúltam hozzá hanem egyszerűen "kapja be a f**szomat", stb. Tehát úgymond nem az intelligensebb út.

A kérdésem pedig az, hogy szerintetek tényleg egy h**lye kis pics**-szerű ahogyan a konfliktusokat kezelem? Persze ez nagyban függ attól hogy hogyan beszélek, hangsúlyozás stb; a kérdésem arra irányul hogy intelligens módon vagy nem-intelligens módon kezeljem ezeket a bunkó sértéseket (nemcsak vele, másokkal is). Nem akarok egy bunkó p**raszt se lenni, de azért 17 évesen nem akarok egy karótnyelt kockának tűnni se. Persze a tréfát is értem én, pl haverok ha mondanak vmi sértőt de tudjuk h csak poénból akkor az teljesen más helyzet, én most a tényleges sértésekre gondolok.

Szóval mit gondoltok?

Nagyon hálás lennék ha páran elolvasnátok ezt a kisregényt és elmondanátok mit gondoltok. Köszönöm, üdv, 17/f