Mit tegyek, ha nem szeretek ebben a világban élni, ha nem szeretem az emberek többségét?

Én is ebben szenvedek.

Az allatokat jobban szeretem az embereknel.

Sokszor megfordul a lakatlan szigetre költozes gondolata...

Én sem szeretek jó pofizni és pl. az egyetemen se volt másfél évig egy barátom se. (persze azon kívül vannak barátaim) Viszont mivel nem érdekeltek nem is foglalkoztam velük. Ha valami nem tetszett, szartam rá. Nem fogom elmondani olyan embereknek a véleményem, akikről magasról teszek. Úgyhogy ezt a hozzáállást nem értem.

Ne foglalkozz velük. Végezd el a dolgod, aztán viszont látásra. Az meg igazán nem megerőltető, hogy a főnökkel ne kötözködj. Egyik fülön be, másikon ki!

Jé, Emberek? Új kategória?:)

Á, sok ilyen ember van. Csak meg kell találni őket. És meg is lehet tanulni azt, hoyg ne Neked kelljen idomulnod a külvilághoz, hanem hoyg Te válassz oylan munkahelyet, oylan társaságot, stb-t Magadnak, ami Hozzád passzol!

Nagy irodalma van ennek, amit most leírtál!

Két gondolat...

Egyrészt senki nem várja el, hogy az ember állandóan jópofizzon. De disztingválni lehet és kell. Általában akik odáig vannak attól, hogy milyen őszinték, azok szimplán csak bunkók és nem képesek felfogni, hogy vannak dolgok, amiket egyszerűen nem kell elmondani. Nem kell hazudni, csak nem kell beszélni róla. Vagy tudni kell, hogy fogalmazod meg a dolgot.

Én is teljesen máshogy gondolkozom, mint az átlag. Még sincs ezzel problémám. Ha megkérdeznek, elmondom a véleményem, de kéretlenül nem dörgölöm mások orra alá. Odafigyelek arra, hogy senkinek ne mondjak olyat, amit ha nekem mondanának, sértőnek találnám. És ennyi. Az emberek rólam alkotott véleménye: borzasztóan zárkózott vagyok, viszont kedves, és ez pozitív. Ja, a kollégáimmal is úgy beszélek, ahogy a főnökömmel. Vagy bárki mással. Nem mondok olyat és úgy, amit ne vállalnék fel bárki előtt.

Utolsóhoz lenne még néhány hozzáfűznivalóm, gondoljatok bele, kérlek.

"En ezt a mai vilagot utalom. A kepmutatast, a korrupciot, a nagyra vagyast, pochendiseget, ami jellemzi az embereket. (tisztelet a kivetelnek!)"

Anno gimiben kötelező olvasmány volt Móricz Zsigmondtól a Rokonok. Pont erről szól, pedig lassan száz éve írták. Képmutatásról, korrupcióról, mutyizásról, panamázásról. Nem változott semmi.

"Utalom a technikat is, mert bar persze van jo oldala (pl. most, hogy kiirhatom ezt hasonlo embereknek), de tulzasokba estunk. Gondolok itt az okos telefonra, okos tv-re, okos porszivora es a tobbi."

Miért kell utálni a technikát? Megkönnyíti az életünk. például kiírhatod a kérdést. És nem kell cselédlányt tartanod, mert az okos háztartási gépek minimálisra redukálták a háztartásra fordítandó időt. Különben is, ezek csak gépek, adott feladatok ellátására alkalmasak. És nem erőlteti rád senki. Nekem például nincs okostelefonom, a közeljövőben nem is lesz, mert úgyse tudnék netezni rajta, mert nem jól látok és kicsi a kijelzője. De ettől még nem mondom, hogy úgy en block utálom a műfajt.

"Inkabb elnek ugy 150 evvel korabban, amikor a csalad, baratok meg ertek volt, es nem neveztek baratnak azt, akivel csak a neten beszelnek."

Tanultatok Arany és Petőfi barátságáról? 150 éve volt, alig néhány alkalommal találkoztak, a kapcsolatot levélben tartották. Mégis máig híres a barátságuk, ráadásul pont a levelek miatt, hiszen gyakorlatilag a teljes kommunikációjuk hozzáférhető. Ha őszintén belegondolsz: miben más ez egy facebookos kapcsolathoz képest? Csupán a technika fejlődött, ennyi.