Milyen egy hímsoviniszta nő?

google a barátod :)

"hímsoviniszta: a nőkkel szemben előítéletekkel rendelkező, a nőket lenéző"

A SZEMÉLYES tapasztalapom az, hogy főleg a fiús anyukák ilyenek, legyen a gyerek kicsi, vagy akár már felnőtt. Belőlük lesznek azok a jó kis anyósok, akik zsigerből gyűlölnek minden nőt, akik a fiúk közelébe kerül.

(vagy akár a férjük közelébe)

Gondolom, mint az anyám.

Férfiruhában járt, férficipő, melegítő, férfipóló. Úgy is vieslkedett, mint egy férfi. Addig terjedt a nőiességről alkotott tudata, hogy ha látott egy szépen öltözött/sminkelt/bármilyen megnyilvánulásában Nőies Nőt, azonnal lek*rvázta, vagy lehülyep*csázta.

Fiúcipő, melegítőnadrág, fiúpóló, ebben jártam óvodába, iskolába, még egy kislányos topánkától is kirázta a hideg-szoknya nem is tudom mikor volt először rajtam, kábé 14-15 évesen.

Sosem felejtem el, egyszer filctollal kiszíneztük a körmeimet egy lány ovistársammal, erre jól leszidott, hogy "Nem kell királylányost játszani!" és lemosta. Ugyanígy jártam, amikor kábé kilenc évesen egy születésnapon játék(!)sminkkészlettel kifestett egy osztálytársam.

Aztán 12-13 évesen megszakadt az egész. Barátnőim lettek, akik mind "nőiesebbek" (inkább lányosabbak) voltak nálam-ez persze nem volt nehéz. Anyám persze csak tördelte a kezét, hogy "Nem kell feltűnősködni, még a végén megerőszakolnak", meg, hogy "Még a végén eladnak Ukrajnába k*rvának". Amikor 13 évesen fiúval láttak együtt, anyám meg persze csak tördelte a kezét, hogy "titokban fested magad, fiúkkal jársz, előbb-utóbb megvernek/megerőszakolnak".

Lassa elhidegültünk egymástól. Csak otthon laktam, velük ettem, de nemigen beszéltünk. Tanultam, dolgoztam a középiskola mellett, a magam pénzéből mentem szórakozni, magamnak vettem a cigit, a ruhákat, mindent. Így végre már kissé nőiesebb is tudtam lenni, bár a magassarkú valamiért továbbra is tilos volt. (Egyszer vettem 17 évesen a saját pénzemből, anyám sopánkodott, hogy "Ilyen hülye cipőben tipegni, minek felhívni magadra a figyelmet, a végén még eladnak k*rvának/megerőszakolnak [mindig ezzel a kettővel jött].)

Az olyan apróságokról nem is beszélve, minthogy a barátnőimtől tudtam meg, hogy mi az a menstruáció, mi az a betét, a tampon, mert az anyám sose mondta volna el, még jó, hogy időben szóltak, nem áztam át elsőre. Magamtól intéztem az első alkalomtól fogva, sosem érdekelte, hogy megvan-e már a lányának.

Egyszer felvettem kábé tíz évesen a melttartóját, zoknival kitömve (kíváncsiság), erre összeszidott és elrakta a melltartóját, mintha szégyellné, hogy van neki olyanja.

Aztán leérettségiztem és elmentem egyetemre. A végén aztán pár hónap múlva hazamentem, kémia szakon (!) hármasnál jobb átlagot hoztam, bőven a kettesnél alig jobb szakátlag felett, ösztöndíjas lettem. Úgy voltam vele talán kissé megenyhülnek. Az összes, ami érdekelte a "karmaim" voltak. Pár centi hosszú, szögletes végű, rózsaszín, szolid mintájú körmök, a saját pénzemből. Anyám sopánkodott (még magassarkú is volt rajtam, azért is imádott, de a körmöm volt a "kedvencük"), apám dühöngött egy sort.

Egy nap után elegem lett, "kimentem cigizni" és azóta nem láttam őket.